Szent László napi megemlékezés egy hagyományos határőr bázison…

Szent László napján rendezett határőr megemlékezés ünnepi beszédében is szó volt a mostanában tapasztalt méltánytalanságokról… Már csak magunk bajtársi összefogásában és Szent László lovagkirályunkban, védőszentünkben bízhatunk…

 

videó: Szent László napi megemlékezés egy hagyományos határőr bázison (Halas TV)

Teljes beszéd:

Tisztelt Bajtársaim!

A bátorság és a tántoríthatatlan hazaszeretet ünnepségére jöttünk ma össze.

Szent László lovagkirályunk napján a határőröket ünnepeljük. Szent László a határőrök, a vitézek és a lövész katonák védőszentje.

Szent László napja a Magyar Határőrség Napja volt 2007. június 27-ig, a Magyar Határőrség megszüntetésének évéig. Az 1990-es rendszerváltozás után közel két évtizedig Határőr Napnak is neveztük Szent László napját.

A Határőr Napnak nevezték dicső határvadász elődeink is a két világháború közötti időszakban, és azt követő néhány évben, minden év júniusában a 2-3 napos határőr napi országos és csapatünnepségeket. Ahogyan a saját határőr életünkben, még néhány éve, kulturális és sport programokat szerveztünk, megemlékeztünk hős határvadászainkról és határőreinkről, ezt tették elődeink is. Ezt a hagyományt folytatjuk most is. Ünnepelni és emlékezni jöttünk.

Ma sem veszíthet értékéből a Szent László napi megemlékezésünk, hisz a Határőrség megszüntetésével együtt nem szűnt meg az államhatárunk őrizete, a feladat megmaradt.

Tény, hogy a mai Szent László nap, programjában, tündöklésében gyenge mása sem lehet az elmúlt nagy időknek. Amikor büszkén mondhattuk magunkról, hogy határőrök, határvadászok vagyunk, s akiket szolgáltunk, a NÉP, a HAZA, elismerte hivatásunk nehézségeit, s ha tudta megköszönte, de hálát érezhettünk az egyszerű emberek szemében, a határőr sorkatona szülők aggódó szavaiban és a határmenti lakosság önzetlen segítségében is.

Még az aktuális hatalom és média-kiszolgálója is tudta a mostani időkig, hogy a határőr mindennap ugyan elindul a szolgálatba, elindul a haza államhatárának őrizetére, de hogy haza fog-e térni, a határőrőrsre, a határőr laktanyába, a határőrizeti kirendeltségre vagy a családjához, gyerekeihez, szüleihez, …ezt soha nem tudhattuk.

Ma, 2011. június 24-én megpróbáltatások közepette éljük meg a határőr hivatásunk értékváltságát. Ma megpróbáltatások között vesszük tudomásul, hogy a NÉP és a HAZA szolgálatának értékét olyan emberek és olyan média vonulatok értelmezik újra, akik soha nem indultak úgy szolgálatba, fegyverrel az oldalukon, hogy tudták otthon szerettei, tudták a bajtársai, hogy az államhatár felé vezető út sokszor csak egyirányú, a szolgálati helyről visszafelé többször csak az orvos, mentő, aggódó bajtársak, a halottas kocsi jött…

S azoknak, akiknek évtizedekig szerencsésen kétirányú volt az államhatárunk közelében lévő tájékozódási pontokra vezető út, s évtizedekig láthatólag egészben tértek haza, ők is mindennap a határon hagytak valamit. Minden nap, minden hónap és év rejtett és nyílt betegségeket, egészségromlást hozott. A határőr testéből és lelkéből vámot és dézsmát szedett a fagy, a jeges szél, a kánikula, a hó, a határsértő, az embercsempész, a fegyver és kábítószercsempész és a gépkocsi csempész, a felkészületlen ellenőrző elöljáró, az évtizedes délszláv-háborús helyzet és a politikusok félig nyitott szeme, sokszor a politikusok valódi vaksága!

Itt állunk most a határőr hősök kopjafájánál. Tisztelgünk és emlékezünk!

A korai magyar határőrizet megszilárdítása és a határvédelem megszervezése Szent László király nevéhez fűződik. A határőr hősök mind egy szálig Szent László hadának katonái voltak, még ha nagy királyunk halála után évszázadokkal is születtek.

Évszázadokig várta a nép és a határőrvidékek katonája, hogy a szent király, László, “kijöjjön” a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat, és erős karjával győzelemre segítse a népét.

A székely határőr legendák szerit 1354. nyarán, amikor a székelyek élethalálharcukat vívták a tatárokkal, tatár harcosok ijedt elbeszélését rögzítette egy névtelen minorita krónikás, hogy “valami nagy lovag járt előttük, magas paripán ült, fején arany korona, kezében csatabárd, mely hatalmas csapásokkal és vágásokkal pusztította mindnyájukat.” Ő, a nagy király döntötte el az ütközetet a magyarok javára. A csata után László király bebalzsamozott testét verejtékesen találták Váradon, amelyről Janus Pannonius is említést tett a Búcsú Váradtól című versében. Ezek legendák, de mi Határőrök hiszünk védőszentünkben, hiszünk legendáinak…

Ránk fér ismét Szent László királyunk és védőszentünk segítsége, hisz mind az aktív állományú határrendészek, mind a nyugállományú határőrök és határvadászok élete ma nehezedik, becsületünk láthatóan és halhatóan fogyatkozik.  Eltemetett bajtársaink száma gyarapodik, ünnepeink ritkulnak, hétköznapjaink gondterheltebbek…de reményben élünk, s ez a határőr reményünk: aki ezt a magyar hazát, Magyarország államhatárát fegyverrel és életével szolgálta és szolgálja,  azt a hazának  is meg kell becsülnie, szóban és tettekben egyaránt!

Végezetül hívjuk mi is Szent László királyunkat, védőszentünket: kérjük közbenjárását minden magyar múltbéli, jelenkori határőrért, határvadászért és határrendészért egy XIV. századbeli imával:

Katus Károly

You can leave a response, or trackback from your own site.

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.