Mindenszentek és Halottak napja közeledtén

Az elmúlásra, elhunyt szeretteinkre, ismerőseinkre emlékezünk ezekben a napokban. Imádkozzunk értük, és a hadak útjára lépett bajtársainkért: a hősökért és az áldozatokért, a felmagasztaltakért és a megalázottakért, az ismertekért és az ismeretlenekért! Álljunk meg egy főhajtásra, gyertyagyújtásra az emlékműveknél, a hősök sírjánál is.

 

Illyés Gyula : Ne feledd a tért …

 Ne feledd a tért, ahol elestek ôk,

 a földet se feledd,

 bárhol hulltak el ôk, fajtánk hû férfiai, az a föld

 szent ügy hôs-helye lett.

 Mert hol tiszta ügyért s így lám, temiattad –

 érted is hulltak el ôk:

 terül az bárhol, a föld,

 rejtelmesen egy terület!

 Úgy az övék, hogy már a tied.

 Ne feledd hát a teret, hol bár a lebírt had

 bár legutolsó hátvéde ledôlt!

 Míg nem feleded:

 nem nyugszanak ôk. Nem holt, nem letiport sereget

emészt el ott – vagy akárhol – a sírhant.

 Új hont érlel a föld.

Tompa László: Altató dal

 Alkalmi vers a székélyudvarhelyi ref.nőszövetség által a “hősök emléktáblájának”1929 okt. 13-iki felavatásakor rendezett templomi ünnepélyre.

Ősz hidege fuj már

Havas Hargitánkról –

Vajjon fáztok-e most

Erre-arra távol?

Fiaink, apáink,

Testvéreink -: szentek!

Akik idegen föld

Ölében pihentek!

Kiknek örök ágya

Orosz föld homokja,

Ölelését annak

Testetek hogy szokja?

Doberdo halálos

Sziklái tövében

Tudtok-e nyugodni

Megbékélve, szépen?

Éjszakon és délen,

S annyifelé, széjjel,

Simogat-e kedves

Álommal az éjjel?

Jaj, mi (ha lehetne!)

Sokszor arra járnánk.

Rendeznénk alátok

Selyemágyat, párnát.

Álmot dudorásznánk

Csukott szemetekre –

Hogy az visszahozzon

Szülőföldetekre.

S itt lássatok mindent:

Házat, kicsi telket,

Úgy ahogy kedvesnek

Látta rég a gyermek!

Viduljatok, mint rég,

Virágos határon.

Ami másként van most:

Belétek ne fájjon!

Kedvetekbe búsat

Semmi ne vegyítsen –

Virrasszon álmotok

Fölött a nagy Isten.

Álmodjatok szépet

Szülőföldetekről –

Rátok emlékező

Boldog népetekről…

Ady Endre: Imádság háború után

Uram, háborúból jövök én,

Mindennek vége, vége:

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem

S nincs ami nyugtot adjon.

Csókolj egy csókot a szivemre,

Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim

Számára a világnak,

Nincs már nekik látni valójuk,

Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron

Térdig gázolt a vérben

S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,

Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,

Elszáradt már az ajkam,

S száraz karó a két karom már,

Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,

Mindennek vége, vége.

Békíts ki Magaddal s magammal,

Hiszen Te vagy a Béke.

You can leave a response, or trackback from your own site.

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.