Mindenórásan

Ahogyan májust mutat a naptár, a Bajtársak várakoznak, türelmetlenkednek, hitetlenkednek, idegeskednek, pánikolnak. Megminden.

Május 13-án három éve lesz a benyújtott Alkotmánymódosító javaslatnak, ami forma szerint elindított mindent. Ám ez az a pont, ahol már nem hátrafelé kell nézegetnünk , hanem előre – a tanulságokat azért leszűrve, megtartva : hová tettük ezt a három esztendőt ? Építkeztünk, együtt, egymást segítve értelmes munkához, tartottuk egymásban a lelket, vagy valamiképp elvesztegettük ezt a sorsfordító időt?

Úgy várakozom én is, mint akinek az élete függ ettől a döntéstől. Mintha ez lenne az életem nagy … valamije. És ha tényleg az életem függ tőle, tényleg ez az életem nagy valamije?

Úgy néz ki, mintha emberektől, okos soknemzetiségű bírák véleményétől, döntésétől függne a sorsunk, ami ráadásnak még nem született meg. A valóság az, hogy amint a helyzet megfogant, azzal egyidőben készen volt az ítélet is, nem ember által, és csak a földi idő mutatta azt, hogy 2012 januárja, vagy ilyesmi.

Alig tudjuk ép ésszel átvészelni ezt az egészet. Fordul a sorsunk, a családjainkéval együtt. Mindjárt megnyilvánul, mindjárt látszani fog a döntés, és semmi nem tud úgy tovább menni, mint eddig. Ez most milyen állomás lesz? Vég?

Kinek számítunk mi? Ki érti meg, mit élünk át? Gyanakszom, hogy néha a családunk sem … Kinek tudhatunk erről beszélni, úgy, hogy ne sajnálkozzon, vagy ne kárörvendjen, ne mondjon vigasztalónak szánt babarózsaszín, vattacukros frázisokat, ne akarja (ki)használni valamire a megtépázottságunkat, elkeseredettségünket? Kinek?

Tényleg legyőzöttek volnánk? Eddig melyik síkon, milyen szinten győztek le bennünket? Az anyag(i)én, a szervezkedésén, az összefogásén, az “együtt”-én , a politikáén igen. Anyagi szinten mindenkit, ott csak toldani- foldani tudunk , az egészségesebbje tudja pótolni a veszteségét valami munkával. Sokakat mentális szinten, és a hit szintjén is – de itt nem mindenkit ám!

Állítom, hogy ez egy próba nekünk. A hit, az emberség, a jellem, a bátorság próbája. Hálásak lehetünk érte! Amennyire veszély, éppen annyira esély is.

Amint a pernek vége, van esélyünk ismét újat kezdeni. Gyerünk, és ugorjunk, kezdjünk mást, mint eddig – kinek mit enged meg, tesz lehetővé az aktuális élethelyzete ( család, gyerekek,egészség, ambíciók, tudás-tapasztalat, a szív vágya ). Nem a családunkat veszélybe sodorva kell önmegvalósítani 50 évesen, de észre kell venni, ha lehetőség nyílik újra, és bátorságot kell meríteni hozzá. Lehet , hogy eddig is tudtunk valamit jól csinálni, ami egybeesik a szívünk vágyával, a környezetünk jobbításával. Akkor minden rendben, akkor még többet kell ebből, akkor ez ne mellékösvény legyen eztán, hanem a főutcánk!

Készüljünk, fejben és lélekben, mert közeledik a vajúdásunk vége.

Készüljünk, hogy állva, és nyitott szemmel tudjuk fogadni, bármi is legyen az, ami az eddig zárt kapuk mögül megjelenik.

Halmos Edit

 

Rudyard Kipling: Ha…

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol – becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

s ugy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és – ami több – ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

 

You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.

20 hozzászólás: “Mindenórásan”

  1. Halmos Edit szerint:

    Tisztelt ” jogfosztott” Bajtársam !

    A valóság az, amit mind átélünk jogfosztottként – ezt nemigen lehet másképp látni ( bár … ). Ám különböző válaszaink, cselekvési terveink lehetnek erre a ” kihívásra”. Mindig csak egyféle tervet vinni, ehhez foggal-körömmel ragaszkodni, nem verziókban gondolkodni, magunkat csalhatatlannak hinni :
    nem okos. Ezt hagyjuk meg a pápáknak ( mármint a tévedhetetlenségi dogmát).

    Azon vagyok, hogy a másféle cselekvési módot képviseljem. Itt is, ebben a nagyon- nagyon fájdalmas témában is. Nekem nem tetszik a te politikai agitációd, ám elismerem, hogy kell olyan ember, aki ezzel foglalkozik, mert a világ, a demokrácia, a stb. velük- általuk, a politikusok révén működik. Engem ez/ ők nem érdekelnek, más módon reagálok, cselekszem, ahogy a saját berkeimen belül, a belső világomban tudok. Ezt lehet kinevetni, lesajnálni, minősíteni- nem rendít meg.

    Mindkettőnk olvasata, cselekvése, sőt, másokéi is létjogosultak, és nem kizárólagosak.

    Megpróbálnak minket a földbe döngölni, minden módon és minden eszközzel ellehetetleníteni. Mi is válaszolhatunk minden módon,minden eszközzel,habitusunkat, meggyőződésünket, lelki beállítottságunkat megtartva. A ” buli” az lenne, ha mind tennénk azt, amit tudunk,a saját környezetünkben, szintünkön, módunkon, és ezzel kiegészítenénk egymást. Így együtt az együtt: kiegészítve és nem kirekesztve a másik látásmódját.

    Tartom minden szavamat, amit leírtam : esély van ebben a nagy- nagy ….hm, hm , finoman igyekszem : kiszúrásban. Egy másféle viszonyulás esélye.

    Remélem, van mindünkben annyi kurázsi, hogy a közelgő közgyűlésünkön szemtől szemben is beszéljünk, vitázzunk minderről ( mert eddig nevem csak nekem van,Halmos, -i nélkül)!

    Üzenem ehelyt a fentit drága fiamnak, Csapajevnek is :-)!

    Örülök, gyermekem, hogy nem hagyod bizonytalanságban öreg szülédet, hírt adsz magadról! Már féltem attól, hogy felfaltak a farkasok vagy szétmarcangoltak a medvék, vagy a kozákok tettek benned kárt. Sütök neked egy kis hamubasült pogácsát, együk meg a közgyűlésen! Ölel : Anyád

  2. jogfosztott szerint:

    Halmosi Edit
    „Állítom, hogy ez egy próba nekünk. A hit, az emberség, a jellem, a bátorság próbája. Hálásak lehetünk érte! Amennyire veszély, éppen annyira esély is.”

    A fenti állítás márpedig egyszerű szerecsenmosdatás. Aki a nyugdíjunk elvételében pozitív lehetőségeket is láttatni akar az nem tesz mást mint a jogtipró párt bűnét kisebbíti.
    Európában a szakszervezetek, érdekvédők – ha a tagságukat érdeksérelem éri – nem azzal foglalkoznak, hogy megpróbálják az érdeksérelem pozitív oldalát láttatni, hanem minden eszközt megragadnak arra, hogy kikényszerítsék az érdeksérelmet okozó intézkedés visszavonását, vagy legalább módosítását. Nagyon sok országban például a nyugdíjkorhatár emelés ellen az érdekvédők komoly demonstrációkat szerveztek. Nem azzal foglalkoztak, hogy a tagságnak elmagyarázzák, hogy a nyugdíjkorhatár emelés amennyi veszélyt hordoz annyi esélyt is ad a számukra.
    Egy érdekvédelmi szervezet tagsága, vagy a közös csónakban evező szolgálati járandóságban részesülők a csata előtt ne arról győzködje már egymást, hogy a nyugdíjunk elvétele milyen esélyt ad számunkra. Ehelyett inkább azzal kellene foglalkozni, hogy 2014. május 25-én EP választás lesz, ahol eldől, hogy Magyarországot mely pártok képviselik az Európai Parlamentben. A választás eredményétől függ ugyanis, hogy az EU előtt lévő petíciónk napirenden marad, vagy ejtik. A petíciónk sikeréhez ugyanis elengedhetetlen, hogy legyenek olyan magyar EU parlamenti képviselők, akik támogatják az indítványunkat.

  3. mariann szerint:

    Kedves Edit! (Remélem nem sértem meg a megszólítással)

    Szeretném elkerülni, hogy a fórum kettőnk beszélgetéséről / vitájáról szóljon, amely ráadásul kezd a süketek párbeszédévé alakulni.
    Igaza van abban, hogy saját mulasztásom nem róhatom fel másnak, de szerintem nem is tettem.
    Amit hiányoltam, az az általános, vagy inkább nagyobb szabású, átfogóbb tájékoztatás hiánya – nem most, hanem az inkriminált időszakban.
    Természetesen ez nem az SZB dolga volt és lehetősége sem volt rá, ezért írtam hogy talán a szakszervezetek – akik mellesleg ugyanúgy alakítottak pertársaságokat – és megfelelő adatbázissal rendelkeztek, többet tehettek volna annak érdekében hogy minél többen legyünk /legyenek.
    Lehet hogy rosszul gondolom, de a következmények tekintetében talán nem mindegy, hogy 12 ezer ember, vagy ennek háromszorosával kell szembenézni az államnak.

    Valószínűleg az én hibám és (de szerintem sokan voltunk, vagyunk így ezzel) bevallom, a kérdéses időszakban nem a hírekkel keltem és feküdtem, nem néztem élőben a parlamenti közvetítéseket – ergo ha volt is, lemaradtam a tájékoztatásról.
    Abban is igaza van, hogy a személyes kapcsolattartás a volt kollégákkal sokat segíthetett volna. Az már az én személyes szerencsétlenségem, hogy munkahelyi környezetemből csak én jöttem el nyugdíjba, fiatalokkal dolgoztam akik életkoruk alapján nem lehettek érintettek + aktívként másként is élték/élik meg az egész történést – tehát nem volt kivel kapcsolatot tartani ez ügyben.
    Igy maradt a barátunk a Google és mire eljutottam ide – már késő volt.
    Mentségemre legyen mondva, nem adtam fel és a folyamatos jogsérelem miatt igen kiváló szakemberhez fordultam. (ahogy Ön is írta nem magam miatt, hanem hozzátartozóm érdekében) Pontosabban kettőhöz. Mindkettő biztosított róla, hogy be lehet adni a keresetet az EJEB-hez, függetlenül a 6 hónapos határidőtől. Már éppen vittem volna az iratokat,a kiválasztott szakjogászhoz, amikor is tájékoztatott,hogy mégsem lehet, az EJEB nem fogadja be és azonnal elutasítaná a kérelmet. Tőle függetlenül a több ügyvéd is megerősítette, hogy valami – ők sem tudják mi – történt és az EJEB “megmakacsolta” magát ez ügyben. De ezt már leírtam korábban, nem ismételném önmagam.
    De ami igazán fájdalmasan érintett az a Bizottság előtti huza-vona és annak eredménytelensége. Én konkrétan a jogaink visszaállításához ott reméltem sikert elérni – úgy tűnik naiv voltam (ismét).
    Nekem a jogbiztonságom visszaállítása lett volna a legfontosabb és pont ez az amit -úgy látom- sehogy nem sikerül elérni és magányos “harcosként” esélyem sincs.

    A fentiek miatt nem tudok felhőtlenül örülni. Nem látom a kiutat, tanácstalan vagyok.
    Lehet itt a fórumon egymást ütni-vágni, hogy ki mit tett vagy miért nem és azt hogyan… de ettől még ugyanaz a cipő szorítja mindenki lábát.

    Azt reméltem, a sok hozzászóló – köztük biztos vannak jobban informált, szakértőbb személyek – feldobnak olyan ötletet, lehetőséget ami lendületet ad a továbbiakhoz.

    Ehhez képest mi magunk osztjuk meg egymást és tök mindegy mennyi pénzt kapnak a perelők, a hatalom már azzal legyőzött minket, hogy ezt elérte – azonos oldalon álló kollégák egymást vádolják és bántják, sértegetik.

    Ezért én most nagy tisztelettel elköszönök, köszönöm a honlap üzemeltetőinek, hogy itt lehettem.
    További sok sikert kívánok Mindenkinek!
    Mariann

  4. Csapajev szerint:

    Kedves Mariann!

    Meggyőződésem, hogy ön nem buta, csak nagyon súlyosan tájékozatlan.

    Itt egy tanmese:
    Anyák napja vasárnapján betettem egy versikét, egy Anyák napi köszöntőt. A szerzője egy bizonyos Adolf Vasziljevics Hitler nevű úriember volt, amit egészen 1923-ban vetett papírra. Ki volt akkor Hitler? Hol volt akkor a német nemzetiszocializmus? Volt egy Mein Kampf? Megjegyzem, nekünk most alaptörvényünk van…
    Szóval egy szerintem elég szép verset nem engedett megjelenni itt, ezen a felületen a szerkesztőség.

    Ennyi a mese.

    Lennének kérdéseim:
    Mit gondol, miért?
    Mit gondol, ezt a honlapot kik olvassák még?
    Mit gondol, az információk milyen módon vannak osztályozva, és azok milyen körhöz szólnak?
    Hány kört tett meg ön a Parlament körül 2011. tavaszán?

    Kérem értelmezze, gondolkozzon, válaszát öntse logikus, tény(tárgy)szerű szövegkörnyezetbe, lehetőleg hanyagolja az érzelmi indíttatású állásfoglalásokat, majd vesse ide mielénk, hadd okuljunk!

    Nemtom ön hogy van vele, de én kifejezetten örülök, hogy Edit Mami végre egy snájdig kosutlajosos cikkel örvendeztetett minket, senkiházi csüggedőket…

    Minden jót!

  5. Halmos Edit szerint:

    2011. június 6-án fogadta el az Országgyűlés az ún. Lázár- Balsai-féle Alkotmánymódosító javaslatot, amely alkotmányos ( !!!! ) alapot teremtett a jogfosztásunkhoz.

    Aki nem a rendőrvicc kategóriába tartozó gondolkodó, az tudta, hogy nem azért verték keresztül olyan gyorsan az inkriminált módosítást, mert nem akarnak vele semmit kezdeni. Olyat akartak vele kezdeni, ami még az AB kezét is kezdi kötni majd, és aztán ezt is tudták tovább fejleszteni :-(.

    Nem csak honlapok meglelésén múlik a dolog,és nem csak azon, hogy Google nevű barátunk segített-e a keresésben. Hanem például azon, hogy beszélünk-e még egymással,a volt kollégáinkkal. Hogy mi mennyit megyünk a saját dolgunk után, kérdezünk-e , keresünk-e addig, hogy az agyára menjünk annak, akit kérdezgetünk :-P.

    Nem rovok fel semmit Önnek. Ez az Ön dolga, az Ön döntése felnőtt fejjel, jogértelmező képessége, elemző-értékelőkészsége,harcossága birtokában. Ön így harcolt. Azt nem értem, hogy ha a saját ügyében így járt el, akkor mit kér számon másoktól?

    A kettős ellátás tilalma elleni panaszunkat emlegeti, ehhez csak 2013. december 12-ig kell visszalapozni. Ezt, ha elolvassa mégis, a SZB tagjai tehették meg, hogy úgy mondjam, zárt körű volt – és ezt nem kell megmagyaráznom. A benyújtás feltétele nem az volt,mint amit Ön említ. Ha gyakran dolgozik ilyen pontatlan információkból az emlékei alapján … hát … Igen, a kért anyagok elektronikus beküldésére egy hét állt rendelkezésükre. Aki érintett volt benne, és meghozta a döntését, nyafogás nélkül küldte, amit az ügyvédeink kértek. És kész.

    Nem fekszem bent sehol, még az IMEI-ben sem :-D, és bennfentes sem vagyok. Aktív SZB tag vagyok mindösszesen, akit érdekel a saját sorsa, és bár Ön nem így látja, a bajtársai sorsa is.

    Ha valami Önt különösen érdekli, kérdezzen Ön, de ne engem, hanem olyan embert, akinek jogi-szakmai tudása és kompetenciája is van az adott témában.

  6. Morfolgo szerint:

    Tisztelem Mindenkinek!

    A hozzászólásokat olvasva egy picit homályba került néhány olyan dolog, ami magarázza a “passzivitásunkat”. Akár tettszik, akár nem, csak és egyedül a jogi út a számunkra járható út. Tüntetni? Egy rendőr, vagy katona (merthogy esküt tettünk és halálunkig azok maradunk, akik voltunk) zsigereiben benne van, hogy nem lázad. Ha viszont nyerünk a bíróságon, akkor felmutathatjuk, hogy lássátok emberek, mások védtek meg bennünket akik titeket védtek!
    Ordítozás, tüntetés, mi az eredménye? Azontúl hogy a jelenlegi politikusokat a tüntetés – hacsaknem a saját érdekeikben történik – nem érdekli, a média kezükben van, ami vagy nem publikálja, vagy manipuláltan közli a történteket. Egy olyan országban, ahol az EU szerint is csorbult demokrácia van, nem úgy működnek a dolgok, mint más országokban. 40000 jogfosztott sorsa nálunk nem sokat számít, az 1,5 milló mélyszegénységben élő, 500000 rokkantnyugdíjas sorsa tükrében. Minden ordítozás, tüntetés azok malmára hajtja a vizet, akik alig várják, hogy felmutassák, a “láblógatók” megérdemlik amit kaptak. Azt is tudomásul kell venni, hogy ma nálunk a szakszervezeteknek nincs semmi befolyásuk a politika felé. Vagy látszatszervezetek (megnyugtatava a tagjaikat, hogy van érdekképviseletük), vagy ha valami komolyat akar is, a jogalkotók gyorsan tesznek azért, hogy ne tudja valósan is érvényesíteni követelésé, képviseletét.

  7. mariann szerint:

    Takács József!
    Nőből vagyok,(sőt így is hívnak) családdal gyermekkel. A provokátort nem tudom értelmezni.
    Értelmező szótár: provokátor, besúgó, uszító beépített ügynök.
    Indokolás?
    Vagy a hozzászólás kifejtéséhez már nincs elég gondolat? Sokat olvastam, néha írtam a fórumba, sok – tőlem független – vitának voltam tanúja.
    Ilyen sértő és otromba és ostoba emberszabású lénnyel, aki még írni is tud – nem találkoztam.
    Biztos hogy a rendvédelmi szerveknél szolgál(t) -mert akkor értem a rendőrvicceket.

    Ha csak ennyire futja, az siralmas.

  8. mariann szerint:

    Tisztelt Hozzászólók! (de azért megszólítva):

    Tisztelt Varga Gyula!
    Ön csak olvas, vagy értelmez is? A szolidaritás pont abban nyilvánul meg, hogy valamiben nem érintett és mégis kiáll mellette… javaslom olvassa újra hozzászólásomat és értelmezze. Vagy én nem értem Önt – ez esetben megkövetem.

    Tisztelt Halmos Edit Asszony!
    Az ironikus hangvételétől most eltekintek – mert van ami már méltatlan a reagálásra.
    Ki hol volt amikor az ég zengett? Hát, úgy tűnik más égtájakon.
    Nos én – beismerem – naiv voltam. 2011 tavaszán amit Ön említ dátumként fogalmam sem volt semmiről (Tv tervezet). Lehet hogy Ön szorgalmas volt, olyan tv csatornákat nézett amit én nem , vagy más forrásból értesült… hát én (és szerintem még sokan) nem. Persze fel lehet róni hibának, bűnös gondatlanságnak, csak tudja emberek vagyunk, éltük a mindennapokat. Aztán persze jött június közepén a bohócforradalom, amikor úgy már kezdett tudatosulni, hogy “gáz van”. De még mindig nem hittem hogy ez valós lehet – elvégre van szakszervezet, meg érdek képviselet, meg peticiók, meg parlament. Hangsúlyozom ekkor még tv tervezet előkészítéséről, illetve annak kiszivárgásáról beszélünk és 2011 nyarát írjuk. Novemberben a benyújtásakor már aggódtam és nem értettem, ez hogy lehetséges…
    Tudja az ember gyarló és igen, sokszor ostoba. DE tudja törvénytisztelő emberként elfogadjuk a törvényt – bármely ostoba is.
    És visszakérdezek: van élő ember aki egyetért a közlekedési szabályoknál az objektív felelősség bevezetésével? Vagy azzal ha szabs-on kapnak a helyszínen és megbüntetnek akkor pont a felébe kerül a cselekmény mintha nem vagyok a helyszínen- merthogy az adminisztráció drága? Miért, ettől
    az elkövetett cselekmény más/több? És? tiltakoztak ellene, volt tüntetés? Holott a népesség nagyobb hányadát érint(het)i. És még sorolhatnám az ostoba törvényeket…

    Aztán igen -én hülye- bíztam az AB határozatban hogy ezt talán már mégse… Tévedtem.

    Sokat elmélkedtem, hogy anno a taxisblokád miért volt annyira “átütő és sikeres”. Egy üzemanyagár emelés miatt forrt az ország, olyanok is csatlakoztak, akiknek autója sem volt. Azóta nem tudom hányszorosára emelkedett az üzemanyag (most átvitt értelemben) és nem mozdulunk. Valami hiányzik.

    Visszatérve az eredethez:
    Írta, hogy Ne felejtsük a megaláztatást, mert nem szabad felejteni.. és lépjünk tovább a jog eszközével… na például ennek útja nagyon érdekelne!
    Hogyan tovább az EJEB-en túl?
    Aki nem tud/akar beletörődni a jogfosztásba(függetlenül attól hogy kap e jóvátételt vagy sem) annak hovatovább?? Ötlet? Ha Ön “cikket” is ír és nem csak kommentet, akkor biztos “bennfektes”, Nem tudná megkérdezni ezt a hozzáértőktől? A mi laikus, nem tüntető, csak jogfosztott “fotelforradálmárok” kedvéért? Akik nem a pénzért… na Légyszi!

    Még egy gondolat erejéig visszatérve, hogy én, illetve hozzátartozóm miért nem perelt -mert hogy belekeverte az eszmefuttatásba. Valószínűleg kimoderálnak ezért de egy példával tudom bemutatni.
    Szóval: Tavaly nyáron -nem tudom már a dátumot de keresse vissza – közzétettek ITT egy felhívást, hogy a kirúgott Köztisztviselőknek pertársaságot alakítanak és képviselik az EJEB előtt őket. Persze voltak feltételek,hogy az elbocsátásban szerepeljen hogy a törvény miatt… És erre volt EGY HÉT. Ugyanis ekkor járt le a 6 hónap a tv kihirdetését követően. Tehát az idióta ktv. akinek még szerepel is az elbocsátásában a tv.-i indokolás 1 hete volt arra, hogy megtalálja ezt a honlapot, beszerezze az iratokat, felkeresse az ügyvédi irodát,megbízást adjon, egyeztessen stb. ha már öt és 3/4 hónapig azon töprengett, hogy tán csinálni kéne valamit… az idióta.
    Na ennek esélye?
    Persze ő a hibás mert nem rohant azonnal ügyvédhez. Értem én.
    És a nem perelők hoppon maradtak – amennyire tudom vannak páran.
    Na ugyanígy történt velünk is. mert nem jó honlapot néztünk már ha néztünk, (feltételezve hogy van net hozzáférés) nem jó időben, illetve késve…
    Lehet ezért hülyének titulálni 30.000 embert, de talán nem kéne.
    Tisztelettel

  9. Takács József szerint:

    Soha nem gondoltam, hogy hozzá szólok a témákhoz.

    A Mariann néven hozzászóló, valószínűleg nem is nő, hanem egy sima provokátor!

    Üdvözlettel

    Takács József

  10. Halmos Edit szerint:

    Ki hol volt, amikor az ég zengett?

    Az ég hallhatóan 2011. február-márciusától zengett. Most megint ott járunk, hogy azon merengünk, hogy nekünk senki nem nyújtott be innen kezdve 2012. júniusáig külön kérvényt, hogy csatlakozhatunk perközösségekhez ??

  11. Halmos Edit szerint:

    NE felejtsük el a megaláztatást, és NE lépjünk úgy tovább,mintha mi sem történt volna.

    De NE RAGADJUNK BELE abba, hogy meg vagyunk sértve ( meg vagyunk), mert megfosztottak a jogainktól ( megfosztottak ). Lépjünk tovább, de SEMMI NEM MEHET TOVÁBB ÚGY, mintha nem történt volna semmi ( felfoghatatlan,vérlázító,ami történt ). Küzdjünk továbbra is JOGI ESZKÖZÖKKEL, amíg csak kell.

    Olyasmit kell mondanom, tisztelt “jogfosztott”, amit Arany János fűzött (bele)magyarázóihoz:

    A Budapesti Szemle 1878. szeptember–októberi számában Tolnai Lajos Tompa Mihály költészete című tanulmányában ez áll: „Tompa úgy tett, mint Arany, kiről szépen írja Erdélyi, megvárta az időjárást, míg hozzá föláradt a víz, hogy elbocsáthassa csónakát.”

    Erre jegyezte meg Arany a lapszélen: „Várt a f… valamit.” A szemérmes Arany még itt sem írta ki a fenét.

    Akarta a fene mosdatni a bűnösöket.

  12. Agent007 szerint:

    Megint csak reálisan fogalmazó jogfosztottal tudok egyetérteni. Nekem sem szolt senki a pertársaság lehetőségéről. Gyakorlatilag, nem kevés vívódás(és politikai kiábrándulás) nyomán magam kreáltan megírva, adtam be a panaszt az EJEB.-hez. Döbbenet, hogy mennyire kiveszett belőlünk az sorstársi, bajtársi összetartás, ha egyáltalán volt (MOHÁCS óta). És a szolidaritás. Pedig mindenki megfogja kapni a jussát, és kenyerét az elkövetkező pár évben, ki előbb, ki később!!!!!

  13. jogfosztott szerint:

    Magyarország és a szolgálati nyugdíjuktól megfosztottak is azért tartanak ott, ahol, mert az állampolgárai és az érdekképviseletei filozófiai eszmefuttatásokat tartanak, ahelyett, hogy az érdekérvényesítés hatékonyságának erősítése érdekében próbálnának tenni. Félreértés ne essék semmi bajom a filozófiai és etikai elmélkedéssel, addig, amíg ez előrébb viszi az ügyünket. A mindenórásan írás viszont azt sugallja, hogy felejtsük el az elmúlt évek megaláztatását, felejtsük el, hogy 2011 óta a hatalom és a lakáj média amikor csak teheti élvezettel gázol a becsületünkben és nyugodtan lépjünk tovább mintha mi sem történt volna. Ez a megbocsátó a bűnösöket mosdató vélemény nem csak azért káros, mert a jogfosztottakat arra biztathatja, hogy ne küzdjenek minden eszközzel az ellen a hatalom ellen, amely elvette a nyugdíjukat, de mellesleg azt üzeni a jelenlegi hatalomnak, hogy a jövőben nyugodtan még jobban szívassanak meg minket, mert mi jó keresztény módjára minden esetben hajlandóak leszünk nekik megbocsátani (majd szépen tovább lépünk az újabb szívatáson is). Sokkal többre juthattunk volna, ha a pertársaságok és a szakszervezetek tudatosították volna a tagjaikkal, hogy aki azt akarja, hogy visszaállításra kerüljön az eredeti állapot és a demokratikus jogállam, az minden kormányellenes demonstráción, valamint választáson (Országgyűlés, EU Parlament, Önkormányzati) vegyen részt. Ehelyett az érdekképviseletek kommunikációja (jogi úton orvosolható a problémánk) – akaratuktól függetlenül – arra ösztönözte a jogfosztottakat, hogy „tétlenül” nyugodtan várják az EJEB ítéletét. Most már csak abban bízhatunk, hogy a bírósági ítélet kihirdetése és a kormány erre adott válasza után minden érintett megérti majd, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a mi vesszőfutásunk csak akkor szűnhet meg, ha visszaállításra kerül a demokratikus jogállam. A demokratikus jogállam visszaállítását, pedig az állam polgárai helyett egyetlen bírósági ítélet sem képes visszaállítani.

  14. Halmos Edit szerint:

    Tisztelt Mariann!

    Nagyon sajnálatos, hogy balesete következtében nem örvend teljes egészségnek.

    2013. július 11-i hozzászólásában nem egészen olyan indíttatásról, helyzetről számolt be Önt és férjét illetően a perközösségeket illetően, mint amit most elénk tárt.

    Önt nem érinti a 16 % csökkentés ( és ez éppen lehet szerencse a szerencsétlenségben ), mondja. Vajon támogatta-e jelenlétével 2011- ben azokat, akik az utcára vonultak, mert őket meg igen? Akkor, tavasszal, eleinte éppenséggel több volt az aktív kolléga a demonstrációkon, mint a nyugállományú. Mert … nem akartuk elhinni, hogy velünk tehetnek bármit is. Mi odaálltunk melléjük? És aztán ők mellénk? (Azt azért ne feledjük el, hogy amikor az aktívoknak összetartás van elrendelve, amikor szolgálatba kell menni, akkor mi tudjuk a legjobban, hogy nem tehetnek mást, mint mennek. ) De voltam olyan demonstráción, ahol világos volt, hogy akik minket ” őriznek”, lélekben és valójában velünk vannak. Ki tudták mutatni.

    Tartom, hogy ebből a szempontból elvesztegettünk 3 évet. Nem támogattuk egymást, hagytuk, hogy megosszanak. Ez a mi ” balhénk”. Ehelyett belementünk néha ( nem mindenki) abba, hogy kisördögökkel, meg alördögökkel ( pártokkal, politikával, “fizetett pártfogókkal” , hazugokkal ) tárgyaljunk, fogjunk össze a főördöggel szemben. Láthatjuk, hogy ez nem működik, illetve hogy hogy működik.

    Fájdalmas, ami az aktív bajtársakkal történt. Éppen ezért vagyok büszke az SZB-re, ahol -Ön is olvashatta- a tulajdonjogi várományjoggal kapcsolatban is van beadvány az EJEB-hez.

    Azt valóban meg lehet kérdezni a szakszervezetektől, hogy miért nem küldtek minden nyugállományú tagjuknak értesítést arról, hogy felvállalják a perelni kívánok képviseletét, stb. A SZB nem tudott ilyet csinálni, nem szakszervezet, és a jogfosztás kapcsán jött létre. Hozzájuk ( vagy más hasonló közösséghez) az jutott el, akit izgatott a saját sorsa, és addig ment, addig keresett, amíg talált valakit- anélkül, hogy erre külön felhívták volna a figyelmét .

    Az ‘eufoliát’ nem vállalom, a köznyelvben használatos ( nem orvosi 😀 ) értelmű eufóriát igen. Ne értse félre, nem attól vagyok boldog, hogy ez történik velünk, hanem ennek ellenére, vagy még inkább ezzel együtt is boldog vagyok.

    És bár ez is mindegy, egy kis családi “indíttatás” nálam. Nagyapám csendőr volt. Hadifogságba esett. 9 évet töltött távol a feleségétől, és 5, majd már csak 4 gyermekétől a Szovjetunióban, és hazai ” építőtáborban” . A gyermekei X-es származásúak lettek, nem tanulhattak tovább úgy, ahogy, amerre szerettek volna. Amikor a hatvanas években erre mégis nyílt kiskapu, lehetőség, akkor tanultak. Nagyapa gyári munkás lett. A megpróbáltatásokat a teste szívinfarktussal ” hálálta meg”. Sosem hallottam panaszkodni ( igaz, nem sok mindent volt hajlandó elmondani a ” muszka testvéreknél” töltött időről ). Abbahagyta a dohányzást. Nyugdíjba menetele után beiratkozott egy fafaragó szakkörbe, lettek új cimborái, elfoglaltsága, és táborba is ment velük :-). Nagymamámmal együtt virágkertészkedésbe kezdtek, és ebből egy kis pénzük is lett.

    Nem volt hibátlan ember. Lehet mondani, hogy sorscsapás érte őt és a családját. Amint levegőt kaptak az átéltek után, tudtak, tudott új utat találni, testben nem egészségesen, és lélekben meggyötörve. Nagymamám pedig megvárta őt, 9 éven át várt rá, és nevelte a négy lányukat ( szülői segítséggel ).

    Mindig van előre, mindig van másik út, mindig tudjuk másként.

  15. Jani szerint:

    Engem semmi más nem érdekel és soha nem is fog hagyni nyugodni, míg vissza nem kapjuk… az a JOGFOSZTOTTSÁG a jogaink !!! Ennyi.

  16. Varga Gyula szerint:

    Tisztelt Hozzászólók!

    Egy dolog jut eszembe a cikk és a kommentek elolvasása után…, szolidaritás. Ez az, ami nem látszik markánsan.Ennyi közösen lehúzott szolgálati év után, hogy valakinek ez legyen az összes érve, hogy engem nem érint, meg hogy a “büszkeségem nem engedi”, kifejezi mindazt, ami miatt itt tartunk ahol, ami miatt emberek akik egy testülethez tartoztak elfordulnak egymástól. Mi akik a jogot betartattuk és annak szellemében éltünk, bennünket ez nem illetmeg(?), na már csak ezért sem kell hagyni magunkat. Ez mindazon értékek tagadása, amiért valljuk be, ezt a hivatást válaszottuk. Persze magunkat és családunkat is, mint kenyérkeresők eltartottuk, de csak ennyi lett volna, minden a pénzről szólt? Ez az, ami maradt valakiben egy életpálya végeztével, hogy de jó, tőlem nem vonják a 16%-ot. Ez engem morálisan felháborít….. és leírom és kimondom és nem hagyom!

  17. mariann szerint:

    Tisztelt Halmos Edit Asszony!

    Hiába próbálja sugallni válaszában, hogy magamban keressem a hibát, a felelősséget, hogy miért nem kerültem bele 12 ezres, jóvátételben reménykedhető csoportba – nem fog menni. Sőt némi iróniába csomagolva még azt is “áthallom” írásából, hogy mintha kissé irigy lennék. Nos, nem vagyok. Nekem attól nem lesz több ha másnak sem jut…

    Megismétlem – remélem többször nem kell – én elismert szolgálati balesetesként nem vagyok érintett, tőlem nem vonják az “adót” ergo nem volt miért az EJEB-hez fordulnom. Illetve ahhoz, hogy “nyugdíjas kedvezményt” igénybe véve mehessek bárhová, olcsóbban menjek fürdőbe – na nem, ezért én nem perelek – ezt már büszkeségem sem engedte.

    “Ragaszkodik majd a saját, kényelmes,önfelmentő, elégedetlenkedő álláspontjához” – hát Tisztelt Halmos Asszony:
    – az álláspontom mindig is a sajátom volt (rosszul érezném magam ha nem így lenne)és ragaszkodom is hozzá amíg érvekkel nem cáfolnak. Ön nem tette.
    – kényelmesnek nem nevezném, hiszen most is Önnel cserélek “eszmét”, és erre időt, energiát pazarlok
    – önfelmentő, értelmezni sem igazán tudom, mit tettem vagy mulasztottam el, ami alól fel kéne magam menteni? (ez már a jaj kategória)
    – elégedetlenkedő, ha csak én lennék egyedül, nem működne eme honlap.
    Szóval mit is kíván a szememre hányni? A lekezelő stílusát meg hagyja a tanítványaira. Ja bocs, hogy már Ön sem dolgozhat? Csak nem csorbultak a jogai?

    Az Ön eufolikus hangvételű írásai arról szólnak, hogy: igaz, hogy amiért elkezdtünk harcolni az nincs és valószínűleg nem is lesz, de nem baj, kapunk egy (kis-vagy nagyobb) kalap pénzt és törődjünk bele hogy ilyen a világ… kezdjünk új életet, keressünk új utakat…
    Ha megkérhetném olvassa vissza a 2012 évi saját kommentjeit!
    Miről is beszélnünk?
    Erre reagáltam úgy: demagógia.
    És tudja nem is baj, hogy így gondolkodik – mint tudjuk a szociális érzékenység a többi érintett helyzetének átérzése soha nem volt az erős oldala, csak legalább ne hangoztassa. Mások is örülnek hogy közeledik a “végkifejlet” de nem “hangosan” örülnek. Lehet, hogy nekik eszükbe jut egy olyan kolléga, aki a 150 ezer forintos járandóságából (- adó)két infarktussal – az Ön útmutatását követve – nem biztos,hogy túl sok “új utat, ösvényt” találna. De biztos örvend amikor írását olvassa.

    Ha azt kérdezi hibáztatok-e valakit/valamit amiért csak 12 ezer sorstársunk reménykedhet jóvátételben… hát nem is tudom. Talán a szakszervezetektől többet vártam volna. Hiszen még aktív korában a kollégák szerintem több mint fele, vagy 3/4-e tag volt valahol.
    Ha tudnak meghívót küldeni nyugdíjas találkozókra, miért nem fért bele a “büdzsébe” az érintettek értesítése a per indításának lehetőségről?
    Akkor most kb. 30 000 sorstársunk reménykedhetne és talán nagyobbat is szólna a jogszabály változtatás “kikényszerítéséhez”. Persze ez csak fikció. És múlt. De hajrá: keressünk új utakat, ösvényeket, fel, bajtársak ne csüggedjünk…

    Ami pedig az EJEB előtt lévő per kimenetelét illeti. No nem a nyerő helyzetet kívánom megkérdőjelezni, de elképzelhetőnek tartok egy olyan helyzetet amit most is alkalmazott a Bíróság egyházügyben. Vagyis elismerték a jogsértést,és jóvátételre kötelezték az államot, de az összegszerűség megállapítását a felek megállapodására bízta.
    Ez esetben viszont lehet egyezkedni még egy ideig a 12 ezer érintettel.
    Tisztelettel

  18. Megyeri Árpád szerint:

    Tisztelt előttem szólók!

    Szeretném elmondani, hogy mint általában mind két félnek igazat kell hogy adjak. Halmosi Edit megpróbál lelket önteni az elkeseredettekbe, és valahol azt mondja: Mégis mozog a Föld! Vagyis, hogy az élet nem áll meg. Merjünk előre nézni és bízni.
    Mariann szerint: a dolog nem ilyen egyszerű, és nem is mindenki, vagy az is lehet, hogy senki számára nem lesz egyértelműen teljesen pozitív a jövő.

    És igaz mind két nézőpont! Már semmi nem lesz olyan mint volt! Nem leszünk teljes jogú nyögdíjasok, de talán kapunk kárpótlást. És jobb lesz mint ami most van! Lehet azon morfondírozni teljesen jogosan, hogy mi van azokkal a jelenleg is aktív kollégákkal akikre rászabták az új szabályokat, és gyakorlatilag esélyük sincs a cégnél megérni a nyugdíj korhatárt, ez igazságtalan! De kérdezem én, ki kárpótolta azokat akik a “régi” HSZT előtt mentek nyugdíjba és kihordták lábon a korhatárt? Hiszen őnekik azokat az éveket senki nem fizette ki, vagy adta vissza amivel többet szolgáltak nálunk. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy egyet kell belátni:
    – Egyetlen dolog biztos, mégpedig az, hogy a világ állandóan változik!
    Nekünk ehhez kell alkalmazkodnunk, és ami ehhez fontos: a reményt nem szabad feladni!
    Ha megint padlóra küldenek? Ismét és ismét fel kell állni. Tudom nem mindenki képes rá, néha én magam is kételkedem, de ilyenkor jól jön Halmos Edit írása.

    Tisztelettel : Megyeri Árpád

  19. Halmos Edit szerint:

    Kedves Mariann!

    Mindennek a kulcsa: ” olvasatomban”. Ön így érti, így olvassa, amit írok, gondolok. Lehet, hogy egy idő után akár máshogy tudja, fogja majd olvasni, érteni. Lehet, hogy nem.

    Lehet, hogy egyszer vállalni fogja a felelősséget saját maga előtt, hogy mit tett, mit nem tett, miért nem került bele abba a kb. 12 ezer fős körbe, aki a jóvátételben reménykedhet. Nem előttem, nem mások előtt: önmaga előtt. És meglehet, mindez olyan nehéz Önnek, hogy sosem fog megtörténni.

    Marad a régi kerékvágásban, ahol hosszan tudja sorolni, miben hitt, és mi nem jött be ezekből.Ragaszkodik majd a saját, kényelmes,önfelmentő, elégedetlenkedő álláspontjához. Úgy fog olvasni mindent , ahogy eddig olvasott, és azt fogja nézni, miért nem lehet – ahelyett, hogy hogyan lehet mégis ?

    Az életemben – és ez személyes, én pedig nem itt, nem ezen a fórumon szeretném élni az életemet, tehát nem részletezek, kivéve, ha Ön kéri a moderátortól, hogy hozzon össze minket az e-mail címeink egymáshoz való eljuttatásával – semmi nem megy úgy ez után a három éve után, mint eddig. Akkor sem, ha teljes jogú nyugdíjas lehetek ismét. Igen, kell(ene) hozzá a jóvátétel összege. De akkor is új úton indulok, ha az mégsem érkezik meg a számlámra. Akkor is, ha ez áldozathozatalt kíván meg nem csak tőlem, hanem a gyermekeimtől is ( bármilyen patetikusnak minősíthető szó is az áldozat).

    Mindünk életében mindig van választás, és van segítség. Mindig lehet másképp dönteni,mint ahogy addig. Midig észre lehet venni egy új utat- jó, néha csak ösvényt. És mi ebben nem vagyunk túl jók, ebben az ” észrevevésben”, kissé csőlátásunk lett az eltelt szolgálati éveink alatt. Bízunk a “bevált” sémákban, akkor is, ha azokról világos, hogy nem váltak be. ( Egy bajtársunk pl. a negyedik közvetlen értékesítési rendszer munkatársa,miközben a finom agitációja közben elmondja, hogy tulajdonképpen becsapta őt az előző három a fizetség tekintetében.)

    Ilyesmiről is szól a mi történetünk. Nem túl nagy öröm szerepelni ebben a történetben, de ha már így esett, nézzük meg, mit lehet belőle kihozni mégis!

    Egyébként nyereségnek fogom elkönyvelni, amikor a jóvátétel lehetővé teszi a számomra, hogy változtassak, mást csináljak,mint eddig, és a lehető legkevésbé rendüljek meg, ha a 2/3-nak eszébe jutna valami új velünk kapcsolatban.

  20. mariann szerint:

    Tisztelt Halmos Edit Asszony!

    Végigolvasva írását az első gondolatom a tiszteleté volt. Tisztelem és értem amit sugall – de meg nem értem. Próba? Új kihívások keresése? Mikor? Hol?
    Pernyertesség esetén – amiben nem kételkedem, mondjuk az összegszerűségben már igen – Ön legfeljebb azt könyvelheti el nyereségként, hogy vegyen-e egy új autót, felújítsa-e a lakását, utazzon egy kicsit, vagy befektesse-e valami ésszerűnek tűnő dologba/vállalkozásba.

    Mitől nem érzi magát vesztesnek?
    Hittünk az Ab-ban…
    Hittünk a tömeg erejében …
    Hittünk az EU Bíróságban…
    Hittünk a választásokban…
    Hittünk újra az Eu Bíróságban…
    és hittünk a népünknek -amelyet szolgáltunk- hogy felismeri: nincs ez így jól…
    És bíztunk a bányászokban, a vegyészekben, a rokkantakban – hiszen mindannyian érintettek vagyunk…
    Ja…
    És most ott állunk, hogy én harcosként – igazi harcosként (és aki kétségbe vonja, az nem ismer) – mit mondhatnék…

    DE különben az elkeseredettséget, a vesztes érzetet mi sem tükrözi jobban mint eme – és hasonló – fórumok, ahol már nem is szólnak hozzá az érintettek — mert nincs mihez. Várják, hogy döntsön az EJEB és úgy van jól… elértük amit akartunk. Örvendezés! Pedig dehogy! A jogfosztásunk állandósulni látszik.
    Az én álláspontom szerint – ezt már többször elmondtam – a 10 ezer pernyertes (úgy legyen Ámen)nem azonos a 40 ezer érintettel és itt most ne feledkezzünk el azokról a hivatalban lévő kollegákról, akikre “ráhúzták” a számukra kedvezőtlen új HSZT-t — nekik esélyük sincs,— és a többi érintett ágazatról.
    Bízhatnék a “vajúdásunk végében” , de nem azonos “szülésben” vagyunk érintettek, nem ugyanazt a “gyereket” akartuk… Én speciel a jogaimat akartam volna “ismét a világra hozni”
    És mielőtt a Tisztelt Hozzászólók “ekézni” kezdenének: nem pesszimista vagyok, hanem realista.
    Meg kell nézni, hogy akár az EJEB előtt, akár az EU tanácsa előtt mely perek mikor kezdődtek és mikor végződtek. Gondolok itt a köztisztviselőkre, bírák ügyére, az egyházakra -persze lehet mondani, hogy a miénk bonyolult, mert sokkal több embert érint – aztán miért is? Az elv azonos: jogsértés – felismerés – ítélet — és a mi ügyünkben sem 10.000 embert vizsgálnak darabonként ugye?
    Én úgy látom nem-igen akarnak belefolyni.
    És mi, érintettek csak reménykedhetünk, hogy az újabb 2/3-nak a fene nagy arroganciájával nem jut eszébe, hogy a költségvetési hiányát általunk csökkentse.

    Tisztelt Halmos Edit Asszony!

    Idézem: “Fordul a sorsunk, a családjainkéval együtt. Mindjárt megnyilvánul, mindjárt látszani fog a döntés, és semmi nem tud úgy tovább menni, mint eddig…”
    Fordul a sorsa? Meg a családjáé? Nem megy úgy tovább mint eddig? Miért Öntől az ítéletet követően nem vonják az adót? Vagy ismét teljes jogú nyugdíjas lesz?
    Persze lehet örvendeni a majdani anyagi javaknak – de kérem ettől ne érezze magát nyertesnek… mert 40.000 sorstársával egyetemben bizony – ha a háborút nem is, de – a csatát elvesztettük.
    Írása ebben a formában érzéketlen és olvasatomban meglehetősen demagóg.
    Tisztelettel

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.