Május utolsó vasárnapja a magyar hősök emlékünnepe

Eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza. Ebben mondták ki először, hogy nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni. A szocialista Magyarországon e napot nem ünnepelték. A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.

Részletek Zrínyi Miklós: Vitéz hadnagy c. művének kéziratában fennmaradt versekből

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,

Tisztességes legyen csak órám utolsó.

Akár farkas, akár emészszen meg holló,

Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

Nem irom pennával,

Fekete téntával,

De szablyám élivel,

Ellenség vérivel,

Az én örök hiremet.

Petőfi Sándor : Tiszteljétek a közkatonákat!

Tiszt vagyok… ha lát a közlegénység,

Tisztelkedve megyen el mellettem;

Én pirúlok, gondolván magamban:

Nincs igazság, nincs igazság ebben.

Nekünk kéne köszönteni őket,

Mert minálunk sokkal többet érnek.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Velök állunk a csaták tüzében,

De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,

Mert van, ami győzelemre buzdít,

Vagyon elvünk, van tán gazdaságunk,

S von előre csábító varázsa

A dicsőség ragyogó szemének.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Ők az elvet hirből sem ismérik,

És a haza? kemény mostohájok,

Izzadásuk díjában nekik csak

Kenyeret vet s rongyokat dob rájok,

S zászlajához hogyha odaállnak,

Nyomorért csak új nyomort cserélnek.

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

S mit tudják ok, mi az a dicsőség?

S ha tudnák is, mi hasznuk van benne?

Nincsen lap a történet könyvében,

Ahol nevök följegyezve lenne.

Ki is győzné mind fölírni, akik

Tömegestül el-elvérezének?

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Ha megtérnek csonkán a csatákból,

Koldusbotot ád a haza nékik,

S ha elesnek, a felejtés árja

Foly sírjukon s neveiken végig.

És ok mégis nekimennek bátran

Az ellenség kardjának, tüzének!

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Magyar honvéd az őrhelyen

Írta: Böröczky Gyula, Tábori posta: 220/34, 1942, júl. 21.

Szovjetföldre ráborult az este, magyar honvéd áll az őrhelyén

Gondolata el-elröppen messze, s megpihen az otthon lágy ölén

Messze van a város, ahol lakik, de gondolatban mégis mily közel

Míg szemével a messzeségbe kémlel, lélekben egy kiscsaládot ölel

Otthon hitves és gyerekek várják, de itt tartja a magyar becsület

Megfizetni azt e galád népnek, amit Isten ellen vétkezett

Amíg lélekben otthon időzik, látja két kicsiny gyermekit

Kis ágyacskájukban miként alusznak, pihenik a nap fáradalmait.

Mert egész nap a homokból az apjuknak sütnek pogácsát

És minden este lefekvéskor őérte mondanak el egy imácskát

Látja a drága hitvest, ki őhelyette éjt nappallá téve dolgozik

Most álmában biztos Ő is a boldog viszontlátásról álmodik

De vége van az őrtállásnak, mert éjfélt üt az óra

A leváltás megjött, s most ő tér nyugovóra

De elalvás előtt buzgón imádkozik az Úr Istent kérve

Hogy reánk tekintsen és adjon békét végre.

Aztán elalszik és álmában ő is egy szép hajnalról álmodik

Amely már nincs messze, hiszen már látszik is.

Szovjetföldön felvirrad a hajnal, majd ha elnémul a harci zaj

Templomokban felcsendül az ének és megszűnik a sok halálsóhaj.

Magyar honvéd most már hazájában boldogan a templomba siet

Megköszöni azt az Úr Istennek, hogy őrajta mindig segített.

Megköszöni az is az Istennek, hogy úgy amint ezer éven át

Nem hagyta el zászlónkat most sem, mert győztesek a magyar katonák.

You can skip to the end and leave a response. Pinging is currently not allowed.

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.