Karácsonyunk margójára

 

 

 

 

 

 

 

Így Advent idején számvetést végeztem.

Mit hozott, mit vitt az idei év?

Vajon megtettem mindent, mindig másokért?

Vajon szerettem-e annyit, amennyit csak lehet,

Kitártam-e szívem, hogy értetek is tegyek?

 

Nos, számvetésemnek eredményeként,

Láttam magam „kádárhuszárként”,

Láttam magam, mint láblógató lusta mihaszna,

Ki erőtől duzzadó, dolgozni mégsem akaró,

Haszontalan, fűben lapuló…

 

Hallottam rajtam gúnyosan nevetni hontársaim,

Kik, ha baj érte őket, mindig megtaláltak.

Hallottam habzó szájú beszédeket,

Miben engem,- és talán téged is,- pocskondiáztak,

Elvéve mindent mi számomra szent volt,

Becsületem.

 

Voltam ez év során, oly gyorsnaszádon,

Mely átszeli a gazdaság ingoványosát.

Voltam viharos tengeren hányódó hajós,

Voltam fülkeharc győztese, szabadságharcos, és nemzeti

Jó bolond.

 

Így Advent idején ma számot vetek:

Visszakérem a becsületemet,

De visszakérem a tiédet is bajtárs!

Tudom, hogy tisztességünk nem veheti el,

Semmilyen „elvtárs”…

 

Így Advent idején ma számot vetek:

Sötét országunkban gyertyalángot vetek.

Lángot mely igazít, lángot, mely elkísér,

Minden bajtársamnak megváltást is ígér.

 

Boldog békés karácsonyt kívánok mindnyájatoknak!

 

Kun Ágnes

You can leave a response, or trackback from your own site.

4 hozzászólás: “Karácsonyunk margójára”

  1. Kun Ágnes szerint:

    Mindent megteszek, hogy így legyen.

  2. havsi szerint:

    Kedves Ági! Köszönjük ezt az igazságtalan de sajnos valós versbe foglalt 2011 évet. Reméljük a 2012 év végére már vidámabb hangvételű versikével örvendeztetel meg minket.

  3. boMisch szerint:

    Lehet békés a Karácsonyunk a 2011-ben ? Amiről Ágnes szólt, azzal meg lehet békélni ?

  4. godfather szerint:

    Kedves Ágnes!

    Teljesen igazad van.

    Becsület? Lehet, hogy el akarták venni, de az Enyémet sohasem fogják, (lásd a lenti idézet)elvenni. El lehet venni bármit, szolgálati nyugdíj, támogatás, stb. De ezt soha nem tudják, mert ez bennem van. Születéskor kaptam.

    (honor, existimatio) jelenti elismerését az ember erkölcsi értékének, szellemi tulajdonságainak, társadalmi állásának és mindama sajátságainak, melyek benne becsülésre méltók.

    Forrás: Pallas Nagylexikon

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.