2 hozzászólás

  1. Csapajev
    2014-08-15 @ 08:27

    Haláli jó posztot írtál.
    Egyszer elolvastam végig. Még vagy háromszor az utolsó bekezdésig. A mai nap egyébként is jónak ígérkezik, mert megyek mindenféle magamfajta autóbuzi közé, szerintem hányásig fogom röhögni magam, de írásod még jobbá teszi a napomat. Ha az utolsó bekezdést elfelejtem.

    Köszike!

    Jó hétvégét mindenkinek!

  2. Halmos Edit
    2014-08-14 @ 22:11

    Láttam ilyen Kollégákat, láttam őket, és büszke voltam, vagyok rájuk !

    2011.10.22-én bizonyosan láttam ilyet, írtam is róla barátoknak :

    Az Ady- hídnál ma délelőtt közlekedési rendőrök irányítottak a kereszteződésben. Nem nagyon ismertem, ismerem a közlekedésieket általában. Aki épp dolgozott, elegáns 50 körüli kolléga volt :-D. Rendesen fel volt öltözve ( egy fiatalnál néha akkora a patracság, a tartáshiány, hogy … ), szilárdan állt, mindent kézben tartott, tudta, mit csinál, könnyeden irányított, magára vonta a figyelmet.

    Magunk közt szólva iszonyat volt, mennyire nem értették a karjelzéseket a közlekedők. De a kolléga nem dühöngött, nem osztotta az észt közben. Higgadt volt, rendíthetetlen. De nem volt ólomból :-P, kecses volt.)

    Azonnal az ugrott be, hogy őt nem tudtuk volna kibillenteni a Clark Ádámon sem a sétálgatással,mint a két kétségbeesett 20 évest, akiket a motorosok is alig húztak ki a csávából. Négy rendőr egy gyalogátkelőn … Meg az, hogy ő egyébként is velünk lett volna, tehát a gondolat tulajdonképpen nem értelmes :-). A 20 évesek a fenébe kívántak minket, de ő nem 20, hanem 50 körüli.

    A társa is csúcs volt, egy 35-40 – es kolléga. Ugyan éppen pihent elméletben, de nem az autóban hesszelt, hanem segítette a társát. Ő is rendesen fel volt öltözve, és tudott szilárdan állni. Amit a másik középről nem látott, arról tudósított, beszéltek egymással időnként.

    Annyira megörültem nekik, illetve ez nem pontos, annyira megmelegedett a szívem, hogy na, igen, ez egy rendőr, helyesebben két rendőr , ezt így kell csinálni, ezt érdemes látni, szóval cicaeledelért átgrasszáltam a Rossmann-ba, pedig eredetileg nem akartam, csak olyan jó volt jönni- menni arra :-D.

    Aha, aha, ez majdnem tökéletes perverzió, látom a szemetekben a gondolatot. Hogy a manóba tud ez még ennyire megérinteni? Ez majdnem akkora meglepetés volt nekem ma, mint a felmentési időm alatt , a kibocsájtó ünnepségen a csapatzászló. Nagyon vígan viritykéztem civilben, dekoltált blúz,térd feletti szoknyahossz, magas sarkú, ékszer, szemben az állománnyal és nem a tribünnel, nem az elöljáróval, vége a ” disco”-nak, a mozdulatlan állásnak, végre szabadon foroghatok, akár beszélhetek is ( ezt egyenruhában, ha nem voltam osztályfőnök, akkor sem engedtem meg magamnak). A csapatzászlót évente kétszer, háromszor látjuk, ez nekem, nekünk nem akkora truváj, mint a katonáknak. Amikor bejött a zászló a kísérőkkel, akkor jöttem rá, hogy nem tudok tisztelgéssel tiszteletadást teljesíteni, csak fővetést , ami … nem elég, úgy éreztem . Sosem hittem volna, hogy ezen fogok kiakadni. Azt sem bírtam nézni, amikor az egyik demonstráción a váll-lapok a földre kerültek, még ha régi típusúak voltak is, és …

    Ez az ötödik tanévem, amit nem kezdek el az iskolában. Most kik és mit és hogyan adnak át, tanítanak a fiataloknak? Mi van a ” hivatásunk védelmével” ? Remélem, nem feledkezünk, feledkeznek meg róla, nem csak szólam volt. Mert hozzá tartozik a mostani egész mizériához, hogy vissza kell szereznünk a szakmaiságot, a politikamentességet, a szolgálatot, a becsületet, a tisztességet, a tiszteletet, bármilyen avíttnak tűnő fogalmak is. És mi van azzal a szent őrültséggel ( másik nevén hivatástudat 😛 ), ami a sorok közt, szívből szívbe megy át tanítás közben, élőben, a mentoroktól is ? Melyik rendőr- tanár , melyik mentor tud mentes maradni, és lelkes maradni? Hogy lesznek így olyan fiatal kollégák, amilyenek kellenének?

Vélemény, hozzászólás?