Évforduló

Ma két éve nyújtotta be Lázár János és Balsai István azt az akkor hatályos Alkotmányt módosító javaslatot, amely megteremtette az alapot a jogfosztásunkhoz. Alkotmányos alapot teremtettek, tudták, hogyan és kivel kell kezdeni a rendcsinálást.

Mi pedig hitetlenkedtünk,  jogászkodtunk, néha-néha összefogtunk. Aztán megsértődtünk  a világra, és visszarogytunk a foteljeinkbe.

Nehezen, vagy egyáltalán nem emészthető, ami történt. Az, hogy némileg privilegizált rétegből egy csapásra  páriák lettünk. Az, hogy egyetlen jogsértés, amit a sok között elkövettek a sérelmünkre, önmagában is ki kellett volna, hogy verje valamennyi biztosítékot bel-  és külföldön  egyaránt ( mint ahogy más megsértett jogok, csoportok esetében ez így is volt).

Úgy tűnik,  a mi bajunk senkit nem érdekel.  Az, ami a tulajdonjogunkkal, a szerzett jogainkkal , a várományjogunkkal, a visszamenőleges hatályú törvénykezéssel, és még sorolhatnám, mivel történt.

Ám van másik olvasat is. A Kormány elégedetten dőlt hátra, amikor azt látta,hogy nem tudtuk megszervezni magunkat. Azt gondolták, ezzel végünk.  És amikor kiderült, hogy az élet margójára szorított rendvédelmisek közül úgy 12 ezren mégis felálltunk,  sorba rendeződtünk, felismertük, hogy ha a hazai jogorvoslat minden formális lehetőségétől megfosztottak bennünket az ördögi jogalkotásukkal, akkor is van hová fordulnunk- akkor az elég idegesítő lett a Kormány számára.  Mindent megtesznek, igénybe veszik az Unióban a pártcsaládjuk segítségét, pénzt, médiafelületet nem kímélnek, és hazudnak, hazudnak rólunk. Mert … mégis félnek.

Nem vagyunk randalírozó huligánok. Két évvel ezelőtt minden  demonstráción családapákkal, elkeseredett , testben és lélekben megfáradt ötvenes férfiakkal találkoztam, akik elvesztették a hitüket, a reményüket, a szakmai becsületüket, abbéli erejüket, hogy el tudják tartani a családjukat. Élt bennük, bennünk az együvé tartozás élménye, de  nagyobb volt az elkeseredés, az értetlenség köztünk.

Az eltelt időben valahogy mindenki kezében forró krumplivá váltunk. Úgy érezhetjük magunkat, hogy ki vagyunk szolgáltatva embereknek, szeszélyeknek,  hatalomnak, politikának, meglévő és alakuló pártok jóindulatának, választásoknak, indulatoknak.

Ellenzéki pártok is csak sovány reményt keltenek bennünk ,ilyenfélét : kapunk jóvátételt, de több részletben,  szenior állomány helyett lehetünk mentorok a fiatal kollégáink mellett. A sértettségünket, sértődött dühünket igyekeznek (ki)használni,  aktivistákat faragni belőlünk, széthúzni bennünket ilyen-olyan  színek mentén. Megbecsülést, becsületet  vajon kapunk-e majd tőlük, ha anyagiakat nem is, ha úgy alakul?

Közben előkerülnek olyan politikusok is, akik úgy vélik, ismét eljött az ő idejük, bár már párszor lejárt. Ők már (le)szerepeltek, ám újból a  színpadra vágynak.

Aki a kulisszák mögé látott egyszer is, az inkább azt gondolja : nem lehet más a politika. Aki jó szándékkal belehelyezkedik, és magára veszi annak szokásos eszközrendszerét, az azonnal elsüllyed. Hamarabb sározódik be,mint ahogy ki tudná mondani: nem ezt akartam.

A helyzetértékelés maradhat ezen a szinten. És persze kellenek olyan emberek, akik megteszik a legtöbbet, amit tehetnek ott fenn a színpadon. A megoldást azonban nem itt kell keresnünk. Itt, csak itt semmi nem működik, ahogyan az pontosan látszik is.

Nincs  már semmi, semmilyen új vagy régi jogi érv a dolgunkban, semmi, amit demokratikusan vagy diktatórikusan, racionálisan vagy kiszámíthatóan lehet tenni, várni, mondani, gondolni, remélni. Ezen a síkon nincs megoldás. Lehet kérdezgetni, hogy miért történik ez velünk, pontosan mivel húztuk ki a gyufát, miért állnak így hozzánk kint és bent. Valójában mindegy.

A mi dolgunk a szolgálat volt. Ezt vállaltuk, esküt tettünk. Szolgáltuk a hazánkat, az állampolgárokat, védelmeztük az ország rendjét , biztonságát határokon innen és túl.

A szolgálatunk letehetetlen, az eskünk visszavonhatatlan.

Most a családunkat, és ezen túl azokat kell szolgálnunk, akik gyámoltalanok, akik rászorultak. Akkor is, ha magunkat is annak érezzük.

El kell fogadnunk a kihívást, a nehézségeket, és új választ kell fogalmaznunk ezekre. Képeznünk kell magunkat, vigyáznunk kell a testi és lelki egészségünket. Meg kell újulnunk, különben elveszünk, különben nem lesz kiutunk.

A helyzet szerintem az emberségünk és a hitünk nagy- nagy próbája. Meg tudunk-e maradni embernek – nem alattvalónak, nem bábunak, nem kollaboránsnak – az embertelen hatalom alatt, tudunk-e együttérző szívvel segíteni bárkinek,  anélkül, hogy azt kérdeznénk : hogyan kerültél ebbe a helyzetbe, tudunk-e támogatni másokat, van-e hitünk a hitetlen, vagy éppen vallási arroganciával terhes időkben ? El tudjuk e- fogadni hálával, hogy nekünk embertől való megoldásunk az ügyünkben nincs ? Tudjuk-e egyszerűen tenni a dolgunkat, a szolgálatunkat, ami mindannyiunknál más természetű? És  …  csak amúgy mellesleg lépegetni előbbre, néha hátra a sérelmünk dolgában, nem tulajdonítva nagyobb jelentőséget semmilyen ebbéli történésnek, mint amit egy színpadi előadás érdemel ? Mert a fő dolgunk más. A megoldás ott van, az új út ott nyílik. Menjünk együtt rajta !

Halmos Edit

You can leave a response, or trackback from your own site.

20 hozzászólás: “Évforduló”

  1. agend007 szerint:

    Bocsánat, de ha nem írok sértőt miért tilt le, vagy ide nem szabad bárkinek írni??? Kérdéssel fordulni???

  2. Kedves Kerpács Winnetou!

    A mostani írásod is nagyon tetszett, remekül összeszedet, világos, tényszerű, jól felépített.
    Sajon valószínüleg azok a becstelenek akiket megszólítottál nem olvashatták el. Persze, mit várunk egy nőket verő, vak konodórtól akinek talán jó esetben a 8 általános ha meg van, hogy erkölcsről, és jogról kell dönteni a tisztelt házban, akár nyugdíj ügyről.
    A korábbi írásod is nagyon tatszett, de a téma hozászólásom nem tetszett a moderátornak így nem jelenhetett meg.
    Azonban volt egy másik üzenetem, mégpedig, konkrét jogkérdés a nyugdíj ügyünket érintően. Ugyanis a nyugdíj törvény (most nem idézem fel, de a korábbi beírásomban ott pontosan felidéztem) kimondja, hogy öt év elteltével a nyugdíj határozat, a féllel szemben nem módosítható, és nem vomható vissza.
    Én 8 éve lettem nyugdíjazva.
    Kérdésem: esetemben ez nem ad védelmet a nyugdíjam elvételével szemben.
    II. kérdésem én a VPOP-tól mentem nyugdíjba.
    mint kiderült utóbb, hibásan kevesebb évet vettek alapul.
    Volt munkáltatóm, volt olyan “kedves”(politikai nyomásra, vagy csak egyszerűen betartásból nem tudom)de szándékosan elzárkózik minden nemű érdemi egyeztetésről, elévülésre való hivatkozásra.
    Ezek utén mégis milyen érdemben értékelhető jogi forumhoz fordulhatok, ha egyébként nem adtak jogorvoslati lehetőséget????(pl.közvetlen munkaügyi bíróság)Két éve folytatják vele ezt a kálváriát, teljesen dirket, jól látható módon.Napnál is világossabb, hogy a munkakönyvbe bejegyzett időnél rövidebb szolgálatidőt vett higyelembe a vám.
    A nyugdíjfolyosítotól kapott levelükben ők is arról biztosítottak, hogy a munkáltató ezt leírja, ők a magassabb nyugdíjat meg fogják állapítani, és elven jogosnak írták panaszom.

    Úgy látom minta a jelenleg aktív, volt kollégáink ellenséges módon, talán valami féle irígységből adódóan a legelemibb, ügyfeleket megíllető tiszteletet sem biztosítanák felénk. Szinte elfordulnak, ha valami féle segítséggel fordulok hozzájuk.
    Ez az orbáni politikai nyomás, megfélemlítésnek tudható be, vagy ennek becstelen embernek az úszító popagandályának terméke lehet?
    De, egyébként mindenkinek javaslom, hogy nézzen utánna, jól számolták az éveit, s hogy minden beleszámítottak, mert nem igaz, hogy a nyugdíj elévúlt!!!!!!!
    Létezik, az LB. Mfv. III. 1O.318/2O1O. ítélet, mely a Kúria honlapján 2354/2O11. számú elvi (hansúlyozom elvi)határozat, mely mindenkire érvényes.
    Ez kimondja, hogy a nyuddíj igény nem évül el….

  3. Halmos Edit szerint:

    Váltsunk nézőpontot ! Még véleményt nem kell :-P.

    A Be.-ben van olyasmi, hogy “a nyomozó hatóság tagjának a kizárása”, leegyszerűsítve: nem nyomozhatsz a hozzátartozód, stb. ügyében. Mert … nem vagy elfogulatlan, pártatlan. Mert saját ügyben garantált a rövidlátás – legalábbis nálam, bár meglehet, hogy fogyatékos vagyok ez ügyben. Nevezném-e magamat, mint ” sértettet”, elfogulatlannak, érdektelennek, kárt nem szenvedettnek? Nem. Én a végsőkig elfogult vagyok a szolgálati nyugdíj ( azértis így 😛 !) ügyében. Sok bennem az indulat, az érzelem. Próbálok távolságot tartani, és néha a másik szemüvegemet is feltenni ( tudjátok, azt ami rózsaszín ).

    Szóval jobb tudni, hogy van másik olvasat is. És mások főleg azt olvassák.

    Kicsit megint máshonnan, de még bűnügyesen :-). Olyan sok információnk van, és olyan sok meg nincs … Értékeljük, osztályozzuk őket időről időre, aztán verziókat állítunk fel. Nekünk meglehetősen sok verziónk van, sok oldalról indultunk neki, és egyáltalán nem úgy látom, hogy semmi nem történt. Nem az történt, amit vártunk, ez mindösszesen ennyi. Tehát valami hibádzik. Szerintem sok a kalkulálhatatlan tényező, sok a dezinformáció, túl sok a taktikázás, sokat kombinálunk, agyalunk, jogászkodunk. Túlintellektualizálva sem fog menni, folyton csak a rációt, és csak az érdekeket keresve nem fog menni ( pedig ezek is bőven vannak benne).

    A modern időkre tekintettel új szempontból : elvégezhetünk az ügyünkben egy SWOT analízist. Nem biztos, hogy fel fog borulni a papír, mert csak a veszély, a gyengeség oldalán vannak érveink. Lehet, hogy több szó kerül az esélyek, az erősségek oldalára, mint azt első blikkre gondolnánk.

    És még másképp, az emberi oldalról. Sokunk életében az a história egybeesik az ún. életközépi válsággal. Az élet közepén rájövünk, hogy lassan több van mögöttünk,mint előttünk, számot vetünk, és nem biztos, hogy nem rendülünk meg attól, amit látunk.

    Ráadásnak előrehoztuk azt az élethelyzetet, a nyugdíjba vonulást, ami előkelő helyet foglal el a stresszorok sorában. Be voltunk zárva egy katonás világba, ahol nem tudtuk, mi szól az embernek, és mi szól a beosztásának. Aztán becsuktuk magunk mögött az ajtót. És van, aki kinyitott egy újat. De sokan vannak, akik nem, és látjuk rajtuk,a bajtársainkon, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal. Meggyőződésem, hogy céllal kaptuk az időt életünk második felére, tovább kell szolgálnunk valamilyen formában, új életet kezdhetünk. Úgy, hogy sem nem tagadjuk, sem nem szégyelljük a régit: büszkék vagyunk arra is.

    Minderre még megkaptuk a nyakunkba a járandóságos csomagot ráadásnak. És ez sok(k).

    Erre, ezért mondom, hogy meg kell rázni magunkat, váltani kell, újat kell kezdeni, tanulni, építkezni, különben elvesztünk. Attól függetlenül, hogy nyerünk-e a perben ( nyerünk ! ), vagy megütjük-e közben a lottó ötöst. Mert azzal együtt is el lehet veszni …

    Ez nem zárja ki, hogy haladjunk szisztematikusan előre, mozgassunk meg minden követ, keressünk meg minden fórumot és embert, ami vagy aki segíthet nekünk. Álljunk ki, képviseljük az érdekeinket bátran, határozottan! Maradjunk bajtársak, most a szó szoros értelmében, hogy aztán egyszer másféle társak is lehessünk :-).

    Thorwald Dethlefsen teóriája szerint megnyilvánulhat, manifesztálódhat a külvilágban egy akadály, egy fal, amiről úgy érezzük, hogy nyom minket. Mert amikor megjelent, semmi mást nem tudtunk vele kezdeni, mit hogy vállal nekifeszültünk, és elkezdtük nyomni, teljes erőnkből. Egy idő után az lett,hogy csak annyit érzünk: a fal nyom minket, de kegytelenül. Vajon … eszükbe jut-e, hogy elengedjük a falat? Van-e belső erőnk ( nem külső, nem erőszak, nem ! ), lelki erőnk ahhoz, hogy másként szemléljük, és elég bátrak vagyunk-e elvenni a kezünket, a vállunkat a faltól?

    Megsúgom, az, akinek van füle, hallani fogja : a fal nem nyom.

  4. boMisch szerint:

    Edit jól és szépen ír, szívesen olvasom. Akkor is, ha ebből így nem lesz akció. Magam sem tudom mi a jobb: a higgadt eseménykövetés, vagy a gyújtóhang inspirálta kezdeményezés, radikalizmus. Mindenesetre jó, ha összetartunk, és odafigyelünk egymásra. Strasbourg és az Unió ma még egyaránt reménykeltő lehet. A belviszonyokban pedig nem az a legnagyobb baj, hogy még mindig van 800 ezer állampárti birka, hanem hogy az ellenzék nem képes tiszta múltú és tiszteletre méltó jelölteket felsorakoztatni, akik mellé a másik 800 ezer – jelenleg még állampárti – , valamint a további 800 ezer bizonytalan szavazó is szívesen felsorakozna.

  5. Tóth Mariann szerint:

    Nem röhög senki senkin!Igen 2 év,nagy idő…eredmények nélkül.Soha nem feladni,harcolni stb.Ez már marad így,ezt már nem orvosolja semmilyen kormányzat.Pontosabban egy igen,de az nem szerepel a választási listákon,sőt még pártjuk sincs.Mindig és minden korban jól éltek a rendvédelmi szervek dolgozói,átlagot nézek.A mostaniak is,mert szükség van a munkájukra,egy esetleges tüntetésnél,forradalomnál a Kormány mellett kell álljanak.Ezért!A régi rendvédelmis nem kell,nincs haszna a Kormány szemszögéből.Ezen túl kell lépni!Amíg valaki a múltban él,soha nem indul el a jövő felé!Én nem javaslom az alkoholt.Sok kolléga mondta a kollégára:az egy alkoholista k…. Megpróbáltam nem elhinni amit ma már tudok:rengeteg volt rendőr iszik,ivott mindig.Nos,én nem szeretem a pálinkát,a gönci barackot sem…Tiszta gondolatokhoz tiszta fej kell.Elbeszélni a dolgok felett,lehet-sopánkodni,depresszióba esni,hazudni,hogy én megváltoztam,jobb lettem,segítek,add a kezed-de soha nem fogom majd meg,mert nem változtam-,de ez egy olyan világ,ahol a CSALÁD kell,csak a családi összetartozás és akkor minden rendben lesz!!!Nem a volt bajtársakra kell támaszkodni,hanem a családra,ital nélkül.Fogadjuk el a Kormányt,a Hatalmat mert nincs Hatalom csak Istentől!Ez a Hatalom azért véd is minket,jogokat ad nekünk,jót is tesz,biztosít.Az én drága Nagymamámnak egyetlen könyve volt,amit soha nem unt meg olvasni,ez az én,illetve Édesanyám örökségünk Tőle(5 gyerekből egynek kellett az agyonra olvasott sárgás könyv)a Biblia!Élünk 60-70 évet,ne harcoljuk végig!Lehet biztatni az embereket:hajrá,győzni fogunk,csak gyerünk,tartsunk össze-de nem,ez egy eldöntött harc végkimenetele.Nem kell már bedőlni a propagandának,vége.Lehet szépen írni,jól összeszedni a gondolatokat,vannak akiknek ez nagyon jól megy.Elért valamit?Semmit!!!

  6. geeijoe szerint:

    Na gratulálok a moderátornak! Melyik rész nem tetszett a kommentből? Ez egy szabad fórum nem? Akkor legyen szíves a moderátor visszatenni a szövegemet, vagy ide is bekúsztak a diktátor emberei a cenz és az ura!!!

  7. Csak egy tiszta szemmel látó nyugger... szerint:

    Nagyon jó és velőtrázó írások! Egyet is értek, meg nem is…

    Azt az egyet azért egyikőtök se felejtse el, hogy leszalámiztak minket. Leszalámizták a többi korkedvezményest. Leszalámizták a rokkantakat. Leszalámizták a reményt adó egyetemistákat, diákokat. És mi több leszalámizzák az ellenzéki pártokat is. Szerintetek miért alakulnak sorban az újabbnál újabb pártok? He? Csinálhatunk mi bármit. AZ elmúlt 3 év megmutatta, hogy semmit sem érünk, érnek el a ZEMBEREK a békés demonstrációkkal, zenehallgatásokkal, de még az éhségsztrájkokkal sem. Egyszerűen nem kellünk senkinek. De még európának sem. Ha annyira akarták volna, már régen ítélet születhetett volna ügyünkben az emberi jogi bíróságon, döntés az EP-ben, vagy az Alkotmánybíróságon. De ezek szerint nem cél ez. Tudjátok vannak egyenlők és egyenlőbbek. Az egyenlőbbeknek hónapok alatt ítélet született az ügyükben. Az egyenlőknek még mindig nem. Megy a lobbi itt is ott is.

    A magyar nép pedig béget, mint a birka, ha elfogadnak egy újabb sarcot, ha kiderül az állami szintű korrupció, mutyi és pénzlenyúlás. Soha nem voltam egy pártnak sem az elkötelezettje, de sokat és sokfélét láttam már…

    Miért hagyjuk ezt egyáltalán? Miért hagyjuk, hogy ne a választókat képviselje a képviselő, hanem a NAGY VEZÉR AKARATÁT?

    Szóval a rövid lényeg, hogy én sem hajtok fejet és fordulok a sarokba, de arra ne várjon senki, hogy a fotelben hátradőlve és a fészbúkon kommentelve bármit is el fogunk érni. Fel kell ébredni végre, és igenis kimenni az utcára. Van már akkora a jogaiban, juttatásaiban sértett kritikus tömeg, amely nem 2/3-ad, hanem már talán 4/5-öt is kitesz.

    Addig pedig nézzünk tévét, kommenteljünk, mert ezek mind majd megoldják a problémákat.

    ŐK MEG RAJTUNK RÖHÖGNEK! NEM KICSIT, NAGYOT !!!

    Szép napot mindenkinek…

  8. csefgab szerint:

    Igen, egyetértek az előző hozzászólókkal!!! Ne adjuk fel, ne veszítsük el a reményt, mert az hal meg utoljára, és legyen erőnk feltartott fejjel szembe nézni az önkénnyel!
    Igyekszek bizakodni, igyekszek hinni az igazunkban, viszont kétségbe ejt az, amikor időközi választásokon, mint most is volt pl. Komlón, fölényesen nyert a FIDESZ jelölje! Elképedek, pánik rohamom lesz, hogy hogy lehet ennyi agymosott ember az országban, kik azok, akik beveszik, elhiszik ezt a sok hazugságot, félretájékoztatást amit a kormány pártok hirdetnek? Mert sok ember van ám akik úgy látják hogy ez így jó, minden rendben van, csinálja csak így tovább a dolgok alakítását a FIDESZ. Mi lesz így a 2014-es választásokon? Elképesztő!

  9. Bob Saba szerint:

    Nem felejtjük el.
    Jövőre választás,ha ez a jó ember jön korteskedni
    Zalába,Somogyba,Baranyába én ott leszek.
    Síppal,dobbal,hangos szóval ..ahogy a Parlament körül ott voltunk.(ha csak nem büntetik 100 év börtönnel a demonstráción való részvételt addig..én nem tudom..)
    Jelezzétek ha jön…..

  10. csefgab szerint:

    Kedves Edit!
    Jó kis írás, gratulálok hozzá, és köszönöm – úgy gondolom többünk nevében is – hogy ilyen szépen összefoglaltad a gondolatokat! Nekem is az összeszorult torkom jelzi sokszor a dühöt, a mérget, az idegességet, ami bennem keletkezik amikor eszembe jut hogy lealáztak, megaláztak bennünket! És nem tudom hogy miért!!! Illetve tudom, de akkor sem értem. Mi katonák, rendvédelmisek, tisztességesen éltünk, szolgáltunk a mindennapokban, törvények szabályozták még a magán életünket is, a fiatalságunkat adtuk, és most ezt kaptuk. És igen, nem csinálunk “balhét” még ezek után sem, nem gyújtogatunk, nem verekszünk össze a volt kollégákkal, csak csendesen demonstrálunk, és a hatalom által meghatározottak szerint fejlehajtva elmegyünk haza! Azért mert törvénytisztelő, rendkövető emberek vagyunk. És ezt tudja a hatalom, és ki is használja. Tulajdon képen nem félnek, nem is tartanak tőlünk e miatt. És ez a legnagyobb tiszteletlenség részükről, ezt kihasználni, és cinikusan ránk legyinteni. Számomra ezt a hozzáállást nagyon nehéz elviselni. Időnként rám tőr az elkeseredettség, a pánik, de azért mégis visszajön a remény, hogy hátha, mégis megfordítható ez a disznóság amit velünk tettek, tesznek! Azt kívánom mindannyiunknak, hogy ne adjuk fel, bízzunk a változásban!

    • Morfolgo szerint:

      Nem értek veled egy dologban egyet.
      Mondád vala:
      “… és a hatalom által meghatározottak szerint fejlehajtva elmegyünk haza!…”
      Hazámat védtem, hazámat szolgáltam.
      Fejet csak a magyar zászlónak és azon becsületes és tisztességes embereknek hajtok, akikért akár életem is áldoztam volna. A hatalomnak viszont nem! Kivert, senkinek nem kellő egykori öreg házörző kutyához vagyunk hasonlóak, akik “sohasem harapták meg gazdájukat”. Megkopott a “szőrünk”, már “nem tudjuk őrizni a házat”, de nem kell “behúzott farokkal” élni, mert a mostani gazda csak azt várja mikor pusztul már el az “öreg dög”. Lehet, hogy “zörgő bordákkal, a napi megélhetésért kóborolva” éljük le életünket, ahogy jó kutyához illik, a szemünkben és szívünkben annak a bizonyos tűznek az utolsó percig égnie kell. Biztos vagyok benne, van még valahol valaki, aki az öreg kutyának pártját fogja.
      A remény hal meg utoljára.

  11. Nagy Zoltán szerint:

    Bocsi a kifejezésért, de jó szöveg….. De! Csak szöveg!
    Én soha nem fogok belenyugodni, más úton menni, elfelejteni azt, amit velem tettek!!!!! Engem megloptak, megcsaltak, elvették az egészségem a büszkeségem, a múltam!!!! Lehet szépítgetni belenyugvásba édesgetni a megbecstelenítetteteket… De! Ez nálam nem így működik!
    Egy biztos! Más nem fogja kiharcolni az igazunkat.

    • Halmos Edit szerint:

      Kedves Zoltán!

      Értelek, megértelek.

      Nagy igazságtalanság ért minket. Nem fogom elfelejteni. Sosem fogom megtagadni, ami voltam, nem szégyellem, és nem tagadom meg az enyéimet sem.

      ” Harcolok” az igazamért, nem bízom másokra. Mindent megtettem, és meg is fogok tenni, ami előbbre visz minket.

      Egyet nem szeretnék : ha az életem a következőkben csak és kizárólag erről szólna. Nem szeretném, ha beszűkülnék, ha visszavonulnék, és annak adnám a napjaimat, hogy “de elbántak velem”, és most, ugye érzed, hogy csak a nyomdafesték tart vissza, hogy ne mást írjak. Nem szeretném, ha a bosszú gondolata gyökerezne meg bennem, vagy az, hogy másoknak is azt kívánom, ami velünk történt. Nem így, hanem másként szeretnék viszonyulni.

      Szeretnék különb lenni, igenis különb, mint azok, akik így bántak el a fegyvereseikkel, rendvédelmiseikkel.

      Elvárom tőlük a bocsánatkérésüket, a jogainkba való visszahelyezést, az anyagi jóvátételt. A szakmai és emberi becsületemre én is kényes vagyok.

      Ám szeretnék addig is jól élni, boldogulni, boldog lenni, újat fogni, tanulni, másképp szolgálni ( a más út nálam ezt jelenti, és nem csak szövegelek róla ), és nem a kút káváján üldögélve sírdogálni, aztán ugrani, vagy a múltba merengve sörözgeti. Egyébként is a pálinkát szeretem :-D.

  12. Gerőke szerint:

    Döbbenet! Már két éve, hogy ez megtörtént…
    Egyetértek, menjünk végig ezen az úton és ne adjuk fel soha!!!

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.