Az EJEB-nek küldött ellen-észrevétel, II. rész

A következőkben az ellen-észrevétel II. rész, Elfogadhatóság címből a fontosnak vélhető részek/pontok kivonati ismertetésére kerül sor (néhány pont), majd a későbbiekben a további részek tartalmának tájékoztatási szintű közzétételét tesszük meg.

 II. rész: Elfogadhatóság

 A 18. pontban a nemzeti jogrendszer minden hatékony jogorvoslati lehetőségének kihasználásáról:  

A kérelmezőknek elővigyázatossággal kell eljárniuk a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket illetően, mivel a Bíróságra történő panaszbenyújtására vonatkozó hat hónapos határidő az utolsó hatékony jogorvoslati lehetőség igénybe vételétől számítandó. Emiatt a kérelmezőknek ki kell értékelniük minden jogorvoslati lehetőség hatékonyságát mielőtt igénybe vennék azokat. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az Egyezmény 35. cikke kizárólag azon jogorvoslatok igénybe vételét írja elő, amelyek a vélt jogsértéshez kapcsolódnak, és ezzel egy időben rendelkezésre állnak, és elégségesek. Az ilyen jellegű jogorvoslatok létezésének kellően bizonyosnak kell lennie nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is, amelynek hiányában nem rendelkeznek a kellő elérhetőséggel és hatékonysággal (lásd Selmouni kontra Franciaország [GC], 25803/94. sz. 74. és 75. §§, ECHR 1999-V).

 19. pontban:

A hazai jogorvoslati lehetőségek kimerítése területén a bizonyítás terhének megoszlása van érvényben. A ki- nem -merítést állító Kormányra háramlik a Bíróság előtti bizonyítás terhe azt illetően, hogy a jogorvoslat hatásos, illetve a megfelelő időben elméletben és gyakorlatban is elérhető tehát hozzáférhető volt, illetve képes volt jogorvoslati lehetőséget biztosítani a Kérelmező panaszai tekintetében és megalapozott kilátással bírt a sikerre (lásd Akdivar és társai kontra Törökország, 1996. szeptember 16., 68. §, Jegyzőkönyv 1996-IV.)

 20. pontban, a közigazgatási eljárásról:

A Kérelmező által elszenvedett joghátrány egy a nyugdíjakra vonatkozó új törvény beiktatásának és alkalmazásának közvetlen következménye volt, és nem volt olyan a Kérelmező számára elérhető jogi eszköz, amellyel a probléma megoldható lett volna. Különösképpen a „közigazgatási jog” által szabályozott eljárások lettek volna kudarcra ítélve, mivel a hatóságok – köztük a magyarországi bíróságok – nem hozhattak volna attól eltérő döntést, hogy fenntartják a Kérelmező új „nyugdíjas” státuszát, mivel a Törvény ide vonatkozó rendelkezései egyértelműek. Ezek az eljárások nem biztosítottak volna a Kérelmező számára „megalapozott kilátást a sikerre”, sőt ezek az eljárások nyilvánvalóan megnyerhetetlenek lettek volna. (A közigazgatási eljárás törvényi alapjai is hiányoztak, lsd.: közigazgatási határozat hiánya.)

22., 23., 24., 25. pontban az alkotmányjogi panaszról:

A jelen ügyben a Kormány véleménye szerint a Kérelmezőnek be kellett volna nyújtania egy a Törvény részben vagy egészben történő kifogásolását célzó „alkotmányjogi panaszt”. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez a „alkotmányjogi panasz” egy actio popularis – egy absztrakt normakontroll kifogás –, amelynek célja a kifogásolt rendeletet hatályon kívül helyezése. Az ilyen eljárások soha nem minősültek „hatékony” jogorvoslati lehetőségeknek, amelyeket a kérelmezőknek igénybe kellett volna venniük mielőtt Strasbourg-hoz fordulnának, ezért a jelen ügyben sem vették ezeket igénybe.

A Kérelmező megismétli, hogy a Kormány felelőssége bizonyítani, hogy az „új” alkotmányjogi panasz – valójában egy absztrakt normakontroll – hatékony jogorvoslat lett volna. A Kormány ezt nem tette meg, csak hivatkozott erre a lehetőségre anélkül, hogy állítását az Alkotmánybíróság megbízható ítélkezési gyakorlatával alátámasztotta volna. A Kérelmező minden esetre megjegyzi e tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság 2013. szeptember 23-án V/2350/2012 sz. határozatában egy nagyon kétes értékű indoklás alapján elutasította számos indítványozó ezzel kapcsolatos panaszát – köztük az ombudsmanét is.

Végül a Kérelmező ismét rámutat, hogy a Magyarország Alaptörvénye Záró és egyéb rendelkezések értelmében a korábbi Alkotmány 70/E § 3. bekezdése felhatalmazta a jogalkotót, hogy a nyugdíj összegét az általános nyugdíjkorhatár elérése előtt csökkentse, azt szociális segéllyel kiváltsa, illetve munkaképesség esetén beszüntesse a nyugdíj kifizetését. Ilyen körülmények között – tehát az Alkotmányok maguk lehetővé tették a szolgálati nyugdíjak – egyébként jogellenes – szociális segéllyel való kiváltását – az Alkotmánybíróság eljárása szinte csak formaság volt, amelyben a Kérelmező számára negatív kimenetel szinte biztosra vehető volt.

Összegezve, az alkotmányjogi panasz nem volt hatékony jogorvoslati lehetőség, amelyet a kérelem a Bírósághoz történő benyújtását megelőzően igénybe kellett volna venni.

26. pontban az elfogadhatatlanság ratione materiae-ról

A Kormány homályos elfogadhatatlanság rationae materiae-re való hivatkozását, mint teljesen alaptalant el kell utasítani, mivel a jelen ügy nyilvánvalóan a Kérelmező jól megalapozott vagyoni érdekeibe való beavatkozással foglalkozik – mivel a nyugdíjas jogállásának visszavonása, az egy új jogcímen biztosított havi pénzügyi támogatás összegének csökkenése és a nyugdíjas státuszhoz kapcsolódó egyéb ellátások elvesztése mind vagyoni jellegűek. A Kérelmező a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára hivatkozik e tekintetben, amely szerint, ha egy Szerződő Állam nyugdíj jogcímén történő kifizetésekről hatályos jogszabállyal rendelkezik – függetlenül attól, hogy feltétele-e a korábbi járulékfizetés -, azt a jogszabályt, mint a feltételeinek megfelelő személyek számára az 1. sz. Jegyzőkönyv 1. Cikke hatálya alá tartozó tulajdonosi kamatot generálót kell tekinteni (lásd Carson és társai kontra Egyesült Királyság [GC], 42184/05. sz., 64. §, ECHR 2010-…). A nyugdíj csökkentése vagy megszüntetése ezért tulajdonba való beavatkozásnak minősül, amelyet jogos érvekkel kell alátámasztani (lásd Kjartan Asmundsson, 40. §; Rasmussen kontra Lengyelország 38886/05. sz., 71. §, 2009. április 28.; és Wieczorek, 57. §, Lakicevic és társai kontra Szerbia és Montenegró 27458/06. 33604/07. 37205/06. sz., 59. §]

Megjegyzés:

Az II. rész, Elfogadhatóság cím jelen tájékoztatóban nem idézett 21. pontjában a jogi képviselőnk a magyarországi alkotmányjogi panasz lényegét ismerteti.

Az ellen-észrevétel III. rész, Érdemek cím a következő tájékoztatóban kerül vázlatos közzétételre. Szíves türelmet kérünk!

SZB elnökség

 

Both comments and pings are currently closed.