Az EJEB-nek küldött ellen-észrevétel, I. rész

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) részére 2013. október 24. napi dátummal a Szolgálat és Becsület jogi képviselője, dr. Bárándy Péter „Ellen-észrevétel”-t küldött, amelynek célja, hogy válaszul szolgáljon a Magyarország Kormányának észrevételeire a pilot-eljárásban résztvevő két fő tagunk panaszának elfogadhatóságáról és érdeméről.

Az „Ellen-észrevételről” elöljáróban le kell szögezni, hogy az olyan egységesen szerkesztett irat, mely mind jogi tartalmában, mind egyéb formájában teljességgel megegyezik az egyesületünkön kívül érintett azon harmadik bajtársunk iratával, aki szintén érintett a pilot-eljárásban, azonban más érdekvédelmi szervezethez tartozik, egyesületünktől független jogi képviselővel rendelkezik.

Tehát a hivatkozott pilot-eljárásban résztvevők jogi képviselői (az ügyvédek) szoros szakmai munkával működnek együtt a sikerünk érdekében és egységes, egyeztetett észrevételekkel, beadványokkal,- szükség szerint azonos érvekkel és tényekkel jelennek meg az EJEB-n.

Az ellen-észrevétel 20 oldalas, kizárólag angol nyelven készült irat, a szükséges magyar nyelvű mellékletekkel. Az angol nyelvű iratot az egyesületünk lefordítatta belső használat céljából magyar nyelvre, amely fordítás a jogi nyelvezetet szaklexikai szinten részben adja vissza.

Az ellen-észrevétel négy főrészből és 69. pontból áll. A fő részek a következők: I. Tényállás, II. Elfogadhatóság, III. Érdemek, IV. Igazságos elégtétel követelése.

A jogi képviselőnk az ellen-észrevétel bevezetőjében kijelenti, hogy a Kérelmező (a panaszos, a pilot–eljárásban résztvevő) a kifejezetten elismert jogszabályokon és tényeken kívül mást nem ismer el. A Kérelmező fenntartja az eredeti kérelemben felhozott összes érvét. Az egyértelműség és tömörség érdekében a Kérelmező nem ismétli meg a már benyújtott kérelemben felhozott összes érvét.

A továbbiakban az ellen-észrevétel négy fő részéből rövid lényegi kiemeléseket, a teljesség igénye nélküli vázlatos részeket közöl az egyesületünk, annak céljából, hogy ameddig az EJEB a hivatkozott ellen-észrevételt hivatalosan meg nem küldi Magyarország Kormányának, azaz a teljes anyag nyilvánossá nem válik, addig is az egyesületünk tagsága, továbbá minden más érintett bajtársunk tájékoztatási szinten információhoz jusson az ellen-észrevétel lényegéről.

A mai napon az ellen-észrevétel I. rész, Tényállás címből a fontosnak vélhető részek/pontok kivonati ismertetésére kerül sor (néhány pont), majd a későbbiekben a további részek tartalmának tájékoztatási szintű közzétételét tesszük meg.

A jelen munkákkal egyesületi tagjaink és más bajtársaink nagyszámú és igen sürgető kérésének teszünk eleget, kijelentve, hogy a jelen rész-tájékoztatásunkat nem e-fórumok és közösségi oldalak minőségi szintjére, azok működtetőinek vélt vagy valós érdekében és részére tesszük közzé.

 1. rész: Tényállás

Az 5. pontban a Kérelmező rámutat, arra, hogy a szolgálati nyugdíjrendszer megváltoztatása előtt a Magyar Kormány államosította a Magánnyugdíjrendszer 3400 milliárd magyar forint összegű tulajdonát. Ez a szám az Általános Nyugdíjrendszer pénzügyi mínusza (amelynek a szolgálati nyugdíjak csak egy kisebb részét képezték) hétszeresének felel meg. Összehasonlításképpen: a Kérelmező nyugdíjrendszerének (azaz a szolgálati nyugdíjrendszer) „reformja” a Nyugdíjrendszer egyensúlyát csak 0,003%-kal befolyásolja. Nehéz meglátni a logikát egy ilyenfajta reform mögött, amely másrészről súlyos problémákat okoz az érintett leszerelt (nyugállományba helyezett) hivatásosoknak.

A 6-17. pontokban a Kérelmező az alábbi megjegyzéseket teszi a Magyarország Alkotmánybírósága IV/2350/2012 sz. döntését illetően:

A 10. pontban a Kérelmező rámutat, hogy több mint sajnálatos, hogy bevett gyakorlat Magyarországon, hogy a kormányzó párt tetszése szerint megváltoztatja az Alkotmányt (Alaptörvényt), amikor csak szükségesnek találja azt egyébként jogellenes (alkotmányellenes) céljai eléréséhez. Ez a gyakorlat egyértelműen ellentmondásban van a jogállamiság fogalmának lényegével, és ennek megfelelően az Egyezmény szellemiségével és szövegezésével.

A 16. pontban erre mutat rá az ügyvéd:

Ellentétben az Alkotmánybíróság 104. §-ban foglalt véleményével, a Kérelmező kijelenti, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása nem lehet egyszerűen politikai vagy gazdaságpolitikai kérdés, mivel az közvetlenül érinti olyan személyek megszerzett jogait és létfenntartását, akik korában már megszerezték, és élvezték nyugdíjjogosultságukat. Az állam széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azt illetően, hogy a „közérdek” mit kíván, azaz a jelen esetben, hogy a társadalombiztosítási rendszert hogyan kell átalakítani, azonban az „egységes nyugdíjrendszer” nevében elfogadott intézkedések nem sérthetik a jogállamiság elvét, a szerzett jogokat, a tulajdonhoz való jogot és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján Kérelmező eredeti kérelmében kijelentette.

 A 17. pontban:

A korábban szolgálati nyugdíjban részesülőkkel – köztük a Kérelmezővel – szembeni diszkriminációra vonatkozó 101-115. § tekintetében a Kérelmező úgy véli, hogy az Alkotmánybíróság nem a megfelelő vizsgálatot alkalmazta annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy sérült-e a hátrányos megkülönböztetés tilalma vagy sem, elsősorban azért mert, ahogy a fentiekben is szerepel, az Alkotmánybíróság „nem tudta megállapítani” a tulajdonhoz való jog megsértését. Ez azt jelenti, hogy nem alkalmazta az úgynevezett szükségességi-arányossági tesztet, amelynek lényegi tartalma megmeggyezik azzal a teszttel, amellyel a Bíróság azt vizsgálja, hogy az eltérő bánásmód objektív és ésszerű indoklással bír-e vagy sem. Továbbá, az Alkotmánybíróság azon nyilatkozatát illetően, amely szerint az intézkedés, amely előírja, hogy a szolgálati nyugdíjat kell folyósítani azon korábban szolgálati nyugdíjban részesülőknek, akik 1954-ben vagy azelőtt születtek nem lehet megtámadni (lásd 109. §), a Kérelmező megjegyzi, hogy egyik indítványozó sem vitatta a megkülönböztetés ezen aspektusát a korábban szolgálati nyugdíjban részesülők között, akik 1955 előtt vagy után születtek, mivel a diszkrimináció fő szempontja a kedvezőtlenebb bánásmód, amit a panaszosok az Alkotmánybíróság előtt kifogásoltak az 1955-ben vagy azután született korábban szolgálati nyugdíjban részesülők ügyében.

 Megjegyzés:

Az I. rész, Tényállás cím jelen tájékoztatóban nem idézett (6.,7.,8.,9.,11.,12.,13.,14.,15.,) pontjaiban a jogi képviselőnk leírja a Magyarország Alkotmánybírósága IV/2350/2012 sz. döntését illetően, hogy a korábbi Alkotmány 70/E. § 3. bekezdése – a szolgálati nyugdíjunk megszüntetésének alkotmányi lehetősége – által biztosított felhatalmazás nem teszi a vitatott rendelkezéseket jogszerűvé, illetve a jelzett további 9 pontban rámutat, arra is, hogy az alkotmányjogi panasz miért nem minősíthető “hatékony” jogorvoslatnak a Kérelmező ügyében, valamint hivatkozásokkal támasztja alá, azt a tényt, hogy a hivatkozott Alkotmánybírósági döntés során az AB nem vizsgálta ki érdemben a tulajdonjog vélt megsértését és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Összeségében kéri a figyelemt arra, hogy az EJEB a legnagyobb gyanúval kezelje a szolgálati nyugdíjak eltörlésére és annak szolgálati járandósággal való kiváltására született/születendő magyar kormányzati döntéseket és érveket.

Az ellen-észrevétel II. rész, Elfogadhatóság cím a következő tájékoztatóban kerül vázlatos közzétételre. Szíves türelmet kérünk!

SZB elnökség

Both comments and pings are currently closed.