20 éve: háborús veszély harckészültség a magyar-jugoszláv határon

Jugoszláv MIG-21harcigép, mellette kazettás bomba

Avagy: 20 éve még honvédő katonák és határőrök, ma kádárhuszárok és élősködők vagyunk…

Már javában folyt Jugoszláviában a polgárháború, a nemzeti és etnikai tisztogatások időszaka, amikor 1991. október 27-én 20 óra 51 perckor a jugoszláv légierő MÍG-21 bisz vadászrepülőgépe bombatámadást hajtott végre a magyarországi Barcs város ellen. Az angliai Hunting Enqineering BL 755 típusú, MK3-s változatú kazettás bombák szét nem robbanó részeinek vizsgálata és a körülmények szakszerű vizsgálata bizonyította, hogy szándékos támadás történt a város ellen. A 144 db, 2,5 kg súlyú, fékezett zuhanási sebességű kisbomba Barcs szélén landolt, szerencsésen megmenekült így a város több száz lakója és sok értékes ingatlana.

Nagy Szerbia képzelt térképe

Ez az eset már világosan jelezte Magyarország részére, hogy a magyar munkásőr AMD és AMP gépkarabélyok horvátországi felkelő gárdáknak történő titkos átadása egyre inkább idegesíti a hivatalos jugoszláv politikát és a Nagy Szerb állam eszméjét újra előhúzó nacionalista, félkatonai szervezetek hadurait egyaránt.

1991. november elején több alkalommal jugoszláv harci gépek Magyarország légterét használták fel támadási felvonulási területnek, sőt Magyarország légteréből indítottak rakétatámadásokat horvátországi földi célpontok ellen. A határ magyar oldalán éjszakánként szerb diverziós mozgásokat figyeltek meg, illetve álcázott szárazföldi tűzvezetési mobil jugoszláv pontokat észleltek.

Az akkori magyar kormány november elején a Magyar Honvédség légierejét és szárazföldi felderítő csapatait, továbbá a kiskunhalasi Gábor Áron Páncéltörő Tüzérdandárt háborús veszély harckészültségi fokozatba helyezte, míg a Honvédség teljes állománya részére fokozott készültséget rendelt el. A Magyar Határőrség, mint akkori fegyveres erők része, szintén minősített szolgálati feladatrendszerre át állt, s megkezdte a határvadász századok gyors felállításának előkészületeit. Mindazonáltal a Határőrség az államhatáron járőröző erőit, a Duna-Tisza között, 500 méterre visszavonta a mélységbe, hogy a határra felvonuló honvédségi felderítő állomány zavartalanul elláthassa feladatát.

Magyar felderítő-csoport futóárokban Ásotthalmon, a magyar-jugoszláv határon (1991. nov.)

A Magyar Honvédség egri, debreceni és hódmezővásárhelyi csapatfelderítő, szolnoki mélységi felderítő, orosházi műszaki felderítő, a kiskunhalasi mozgó-páncélos felderítő és a kiskőrösi bemérő és vegyi,-sugár felderítő alegységek 1991. november 07. nap hajnalán foglalták el harci állásaikat közvetlenül a magyar-jugoszláv államhatár vonalán, illetve a beásott védelmi elhelyezési körleteik felderítő árkai és folyosói egyes esetekben az államhatár vonala alatt húzódtak (pld. Ásotthalmon a Rívo-erdei kiszögelésben, Hajdújárással /Hajdukovo/ szemben).

A kiskunhalasi páncéltörő tüzérdandár lett az összevont alegységek hadtáp bázisa és a szárazföldi harcbiztosítás mélységi bázisa. Ugyanakkor a tüzérdandár a technikai és személyi állomány felvonultatása nélkül, a védelmi terepszakaszait „M” törzsenként elfoglalta a magyar határ mélységében, első védelmi vonalon 10-15 km-re az államhatártól. A Magyar Honvédség a tényleges Jugoszláv Néphadsereg gépesített lövész támadásával számolva (jugoszláv reguláris hadsereg közel 250.000 fős ereje és további 50.000 fős félkatonai erő) Nagy Szerbia északi határa (Szentendre) és a Trianoni határ közötti félúton, Cegléd vonalánál alakította ki a második magyar védelmi állásokat (Budapest védelme érdekében).

A "győztes" levágott ellensége fejével, dél-szláv háború

Közben számos népirtási kategóriába tartozó pogrom folyt nagy erővel Jugoszláviában. Így a Vojislav Šešelj csetnik vajda magyarellenessége egyre inkább katona-politikai aktualitást kapott, de szerencsére (a krajnai horvátok és bosnyákok szerencsétlenségére) a szabadcsapatai, jugoszláv katonai támogatással, a Nagy Szerbia nyugati határának visszaállítását tűzték ki elsődleges céjuknak.

A győztes mindent visz: 2 ellenséges fej! (dél-szláv háború)

Ezek után ott lövették halomra a gyerekeket, nőket, öregeket, és vágták le az elfogott katonák fejét, s nem Magyarországon.

Pedig Magyarország is a legvédtelenebb korszakát élte meg. Németország és az USA határozottan kiállt Jugoszlávia területi integritása és egysége mellett, a szovjet csapatok pedig már kivonultak Magyarországról. Vitték a magyar hadseregnek háború idejére tartalékolt, második, harmadik és sokadik lőszer javadalmazását is. Így a magyar haderő a béke, a kiképzési és első háborús lőszer javadalmazásán kívül többel nem is rendelkezett. Jól jelzi az állapotokat, hogy a kiskőrösi bemérő és felderítő század BRDM-II. könnyűpáncélos felderítő járművei közül – háborús javadalmazással –  kettő darab elvitte az évi összes lőszer (14,5 mm-es) és gránát javadalmazási-keretet a határra…

Kegyetlenkedés a magyar határ túloldalán (dél-szláv háború)

Mégis a szerb nacionalista politika nem merte megkockáztatni az északi támadást, inkább nyugaton pusztított. Pedig a horvát gárda és az alakuló horvát rendőrség csak tucatnyi vadászpuskával és magyar munkásőr gépkarabéllyal rendelkezett akkor. A blokáddal bevett jugoszláv határőrőrsök és laktanyák fegyverarzenálját 1992. évre sikerült nagy részben megszerezniük. Így is, az elszánt területvédelmi harcokban súlyos károkat okoztak a szerb erőknek a horvátok.

A magyar hadsereg és a határőrség erői, a mélységi rendőri erőkkel és polgárvédelmi állománnyal megerősítve nagy falatnak bizonyult a Nagy Szerbia hirdetőinek, nem mertek nekimenni Magyarországnak. Döntően politikai okokból, de a magyar katonai védelmi készségek is visszahőkölésre késztették őket.

Arkan a csetnik

A magyar belügyi és honvédelmi vezetők személyesen tekintették meg a magyar-jugoszláv oldalon felsorakozott katonákat, határőröket és polgárvédelmi szakembereket. Nem egy határőr őrsön és védelmi körletben fogtak kezet a rosszul felöltöztetett és felszerelt katonákkal. Bíztatták őket, bíztattak bennünket kitartásra, a haza védelmére. Egyben leszögezték, hogy a hivatásos állományra vonatkozó törvény (amely a HSZT lett) biztosítani fogja a parlamenti képviselők és a HAZA háláját, amiért mi a hazát védjük életünk árán, s arra készülve, hogy a határra telepített felderítő alegységek lesznek az első menthetetlen prédái az estleges ellenséges támadásnak.

A hiányos felszerelés, a kulacsban megfagyó víz, a konzerv-konzerv hátán élelmezés, a hónapokig tartó 24-24 órás váltások, a hideg és a szél, a felfázások és leázások… mind, mind a 25-30 évnyi szolgálat utáni szolgálati nyugdíjhoz tartozik… Mégis, mikor lehet aranyeret kipihenni, mikor lehet fagysérüléses fülcimpát pótolni, mikor lehet mai napig titkokat képező határ-túloldali akciók lelki terheit kipihenni? Soha!

A szabadkai Zorka Vegyiművek elleni horvát AN-2 és mezőgazdasági repülőgépekkel végrehajtott légi támadás (ipari robbanóanyaggal körbekötözött PB gázpalackokat dobtak le) 1991. november 06-án, a kedvező déli széláramlat segítségével meghozta a „gáz-szagát” a magyar-jugoszláv határon élő falusi embereknek. A polgárvédelem és az önkormányzatok megkezdték a gázálarcok lakossági kiosztását, csak azt nem tudták döntően a polgármesterek, hogy mi ellen osztatják ki a 25-30 éves, elavult gázálarcokat.

Zorka

A megtámadott műtrágyagyár valósan gyártott (mint minden ilyen gyár, át tud állni egy hét alatt haditermelésre) első világháborús technológiára épülő mérgező harcanyagokat (hólyaghúzók és fojtógázok), azonban a horvát támadás folyékony ammóniát tartalmazó vasúti tartályokat ért csupán. A sósav, a keserűsó, a vasszulfát és a műtrágya előállítás vegyi alapanyagaiból “kis mennyiségben” legyártott és a hadseregnek szállításra kész vagonokban tárolt tömegpusztító harci anyagokat úgy kellett megsemmisíteni, hogy az közömbössé váljon a robbanás előtt és egyszerre égjen is el. Ehhez kellett tudás, bátorság, életkockáztatás, de nem PB gázpalackok kellettek… Ezt is elvégezték valakik, emberek ezreinek életét mentették meg vele…80 év múlva (már csak 60 év) dédunokáink kutathatják…  

Valósan veszélyben volt a magyar haza 20 éve is. Akkor a fegyveres és rendvédelmi szféra állománya tette a dolgát. A börtönökben kellett a jugoszláv félkatonai gyilkosokat őrizni a hazai és más külföldi bűnelkövetők mellett, a határt őrizni és védeni kellett a határőröknek, a menekültek ezreinek ellátásán kívül, a rendőröknek a belső közbiztonságot kellett fenntartaniuk, a vám és pénzügyőröknek a csempészeket megfogni, az embargót betartatni, a katonáknak a határon is szolgálni, a tűzoltóknak oltani a tüzet. Ahogyan ma is teszik a dolgukat, a nem háborús veszély közepette.

Boross Péter a parlamentben

Hol van most a 20 évvel ezelőtti hála és biztatás, amely után még két nagyon kemény délszláv háborús szakasz következett 1994/95-ben és 1998/99-ben? Hol az a belügyminiszter (később miniszterelnök), aki személyesen látta, mondta, tudta mi a helyzet?

S ki van most, mi van most?

Azok vannak, akik egyetemi diplomájuk után beültek a parlamentbe… Vagy azok, akik akkor (már) törvényesen megtagadhatták a fegyveres sorkatonai szolgálatot és egy iskolában „portáskodtak”, vagy kórházban „tökös-nővérek” lettek, már csak 12 hónapig. Mert nem hiányzott nekik a magyar-jugoszláv határ, nem tetszett nekik a szerb katonák és csetnikek orvlövész puskáinak lézeres-célkereső fénypontjai a homlokukon, mert az anyuci és a barátnő már várta a polgári szolgálati helyén, délután négykor, puszival…  Most, 2011-ben, nyomkodják a parlamenti gombokat, vagy gyalázkodnak, vagy felülnek a lejárató szövegeknek… Persze lehetnek rendes emberek is…

Az egyik ilyen nagyhatalmú képviselő (fegyveres sorkatonai szolgálatot nem vállaló), mai megyei vezető, még az egyik szélhámoskodó, magát vitézi rendnek mondó társulás tagja is. 2006-ban vitézzé üttette magát…egy órás szakmájú „rendi-főkapitánnyal”! A Magyarországon nem is működtethető, így nem is működő valós vitézi rend és eszmények nyílt meggyalázása és a fegyveres katonai szolgálat lekicsinylése céljából… Most nyomkodja a gombot a parlamentben… Ilyen szájból szép a katona és a rendőr gyalázása!

Hol a hála, hol a megbecsülés? Szolgálat volt, Becsület elfogyott!

“Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége gondoskodni azok védelméről.” (Egy francia tábornok mondta a jugoszláv polgárháborús időszakban)

A veterán katona is védelemre méltó érték, a világ minden táján! A haza védelme és a közrend,- közbiztonság fenntartása pedig érdeke minden magyarnak! Vagy máshol van az érték, máshol van az érdek?

Szolgálat és Becsület

You can leave a response, or trackback from your own site.

31 hozzászólás: “20 éve: háborús veszély harckészültség a magyar-jugoszláv határon”

  1. bowi76 szerint:

    Minden tiszteletem azoknak akik akkoriban védték a hazánkat!
    Szégyen ami ebben az országban zajlik!
    Nagyon sajnálom ,hogy ez megtörténhet !
    Minden tiszteletem a Honvédség,és a Határőrség állományának aki akkor ott volt!

  2. bowi76 szerint:

    Nagyon érdekel mi történt akkoriban de nincsenek infók.
    Pécsi gyerek vagyok közel volt hozzánk a dolog,halottam már rengeteg sztorit de kiváncsi lennék az igazságra!
    Határvadásznak vonultam 96-ban ,de semmit nem tudok.
    Titokzatos az egész titoktartást írattak alá mindenkivel?
    Zorka bombázása ??

  3. tibike szerint:

    18 éves ” taknyosként” vittek minkett a határa, az senkit nem érdekelt, hogy összesen 3.db. löszert löttem ki gyakorlaton, mikor vége volt akkor löttünk annyit,hogy a csö majdnem elolvadt, én akkor Borsodiként véttem a határt, a mostani úrak aparlamentböl akkor hol voltak, mert én tudom, de sok senkiházi biztos nem.

  4. Maharáni szerint:

    Remélem a titkosítások feloldása után a civilek is összetettebb képet kapnak mi folyt itt az ő tudtuk, és informálásuk nélkül. Pont azokat az embereket járatták le, és lehetetlenítették el, akik lehetővé tették, hogy egyáltalán zavartalan békés életet élhessenek. Van egy barátom, aki a háború után mint idegenvezető dolgozott, és a szerbeknél szembe találkozott a saját arcképével egy plakáton, mint körözött mesterlövész … Gondolhatjátok, hogy mit érzett. Azok akik egy egész nemzedék rendvédelmét járatták le, fel sem tudják fogni, hogy mennyit ártottak ezzel. Mára már nincs becsülete sem a katonának, sem a rendőrnek … A rendvédelem mint olyan az átlag állampolgárok számra egy pénzbehajtó, zsoldos idegenlégióvá züllött. Ezt nagyon, de nagyon hosszú idegig fog tartani a helyére rakni.

  5. Vamos szerint:

    Igazán jó a cikk! Bemutatja néhány részletét a valóságnak. Ott, és akkor ennél több zajlott! Pl. a volt MN 9027, akkor még szombathelyi fz., ami ekkoriban lett pécsivé, szerepét és részvételét senki nem taglalta. Pedig volna mit! Igaz, volt kollégáim, társaim? Én ekkor már máshol szolgáltam, de pontosan ennek az ügynek az érdekében. Felejthetetlen élmények, felejthetetlen FELELŐSSÉG volt! Őszinte elismerésem mindenkinek, aki ebben részt vállalt!

  6. Tiszteletem mindenkinek . Akit esetleg érdekelnek az akkori Jugoszlán polgárháború hadtörténeti eseményei érdekességeit itt:
    http://www.wolfline.eoldal.hu/
    http://www.wolfline2.eoldal.hu/

    várunk benneteket.

  7. Lopakodo szerint:

    A pontosság kedvéért: A cikk a lefejezéseket a szerbek kegyetlenkedéseként írja le. Nem kétlem, hogy a szerbek valóban tettek hasonlókat (háború volt), de a képeken a fejekkel, illusztrációként koszovói albán UCK (KLA) harcosok szerepelnek, ők pedig Magyarország biztonságát nem fenyegették.

  8. Erdődi József szerint:

    El kell felejteni.

  9. Szilárd szerint:

    Csak a barcsi eseményekhez szeretném azt hozzáfűzni, hogy akkor ott laktam kollégiumban és figyeltük az erkélyről a horvát oldalon cikázó fényeket és hallgattuk a lövéseket. Többen közülünk úgy látta, hogy a repülőgépet eltalálták és ezután szállt be Magyarország légterébe. A város felett fordult vissza Jugoszlávia felé és a város határában oldotta ki a kazettás bombákat, amik nem voltak élesítve(ezt másnap erősítették meg). Szerintem a pilóta megfelelően hajtotta végre a feladatát, mert próbálta a legkisebb pusztítást végezni másik országban és miután visszakászálódott le is zuhant. Mellékesen amelyik bombák a házakra estek azok “csak”
    beszakították a tetőszerkezetet nem okozva robbanást. Tudomásom szerint házak nem dőltek össze detonáció miatt. Elnézést kérek a szakértőktől nem akartam őket megcáfolni, csak Én ezt így láttam akkor szemtanúként.

  10. Demény János szerint:

    Minden elismerésem!
    Hiteles írás és tényszerű is. 93-94-ben sorkatonakét, 97 től szerződéses( sokan kedvesen zsoldosnak hívtak, hívnak)katonaként dolgozom. Sokszor voltunk minősített helyzetben. A kedvencem határbejárás Bajánsenye mellett. A szerb fickó befűzött rakasszal ült a toronyban, és hívogatott zajos csőre töltés után magához. 30 sorkatona 1 őrmester (neki volt csak 2 tár pisztoly lőszere Pa-63!)

  11. MTi szerint:

    Nem tudom honnan veszed, hogy a horvátok 1991-ben bombázták Szabadkát?! Ez nettó hülyeség!
    Szabadka környékét csak az 1999-es NATO-bombázás során érte néhány találat.

  12. Konyha Nándor szerint:

    Nem csak a felsorolt alegységek voltak jelen. Voltak olyan alakulatok is, melyek teljes titoktartás mellett jelentek meg a harctéren. Siklós és környékén települtek és figyelték a határ túloldalán történő rádióforgalmazást, csapatmozgásokat.
    Ezen információk nélkül a Magyar hadvezetés nem sok mindent tudott volna tenni egy esetleges támadás ellen. Így jó előre tudtunk minden tervezett csapatmozgásról, támadás előkészítéséről.

    • Kovács István szerint:

      Így igaz.Én Szegednél voltam kitelepülve,egy RIM-es kocsival,amit akkor láttam először,mert előtte 3 évig Budapesten volt javításon.Még szerencse,hogy Szombathelyen hasonló technikával dolgoztam.Másképp csak tapogatóztam volna,mint fekete macska a sötétben.Őrszolgálatból váltottak le és vittek ki a határra,úgy hogy semmit nem tudtam.Azt sem hova visznek,mikor megyek haza.Még a családomtól sem tudtam elköszönni. Nem baj! Megkaptuk érte a köszönetet!”Kádárhuszár” és ingyenélő lettem.

  13. Takács László szerint:

    A leírtak többé kevésbé igazak és tényszerűek. A hozzászólások között azért van egy-két dolog, amivel nem tudok egyetérteni. Én 1992 Augusztustól 1993 Májusáig voltam akciós határőr a Jugoszláv határszakaszon. Hogy féltünk e? Volt amikor igen. Gyakoriak voltak az átlövések. Hallani lehetett a lövedékek süvítését. Jugoszláv felségjelű vadászgépek rendszeresen Magyar légtérben fordultak, néha innen támadtak. Botló drótos és taposó aknákat telepítettek Magyar területre. Ha határsértőt fogtunk, nem lehetett tudni, hogy nem e késel meg minket. De nem ezek voltak a legrosszabbak. A legrosszabb az volt, hogy pontosan tudtuk hogy a Jugoszláv vezetés minden célja Magyarországot belerángatni a saját háborújukba. A Tatai BMP-sek járműveit átfestették, hogy határőrségi járműveknek tűnjenek. Magyarországon a honvédség részéről minden gyakorlatot és csapatmozgást leállítottak. Mi határőrök, úgy éreztük, hogy igenis magunkra hagytak minket. A lakosság tájékoztatásáról csak annyit, hogy az események 10%-át sem tudták, talán jobb is volt ez így.

  14. Benő DÓZSA szerint:

    Déli határszakaszon élek. Éjszaka bevilágított Szabadka bombázása.
    A cikkben leirtak nagyrésze igaz. Igaz, hogy a vezetés nem tudta mit kellene tenni. Igaz, hogy egri, szolnoki katonák fagyoskodtak a fél méteres hóban. Igaz, hogy Zorka bombázása után a határ menti erdők elszáradtak, a savas stb eső miatt. Igaz, hogy a fegyverzet nem ért semmit. 1970-es években gyártott rakétákkal kellett volna védekezni, de csak a terveket gyártották, mint gyakorlaton.
    Viszont hiba volt, hogy a lakosságot nem tájékoztatták, majdnem pánik tört ki mikor a legények Halason keresztül alaposan kifestve vonultak vissza a laktanyában.
    Ami viszont tény, a hadsereg fel sem volt készülve egy esetleges védelemre. Egyszerüen féltek.

  15. Csaba71 szerint:

    Sziasztok. Abban az időben Lentiben szolgáltam 91 februártól-92 februárig. Első lépcsős lövészdandár voltunk. nekem mint műszaki gépszerelőnek az volt a dolgom a többi 20-30 katonával hogy a harci járműveket készítsük fel egy esetleges bevetésre. 2 héten keresztül reggeltől hajnalig. közben azt hallgattuk hogyan kerül a Rédicsi átkelőhely egyik kézből a másikba és vissza. Később leszerelésem után átnyergeltem a határőrség kötelékébe mint hivatásos. Ott is bele kóstolhattam a háború ízébe mikor golyóálló mellényben kellett kint állnunk egy Szegedhez közeli határátkelőhelyen, a két országot elválasztó vonalon. A túl oldalon sötétség hogy a NATO bombázói ne lássák hova kell dobálni a bombákat. ja és persze az ezzel együtt járó légó szirénák hangja a környező településekből amik a bombázók érkezését és távozását jelezték. Ma még mindig aktívként szolgálok a végrehajtásban ugyanott ahol Határ őriztem csak most rendőrként.

  16. Károly Fadgyas szerint:

    No kiegészítésként. A Bolyai főiskolán folyt a tartalékosok gyorsított kiképzése, a légvédelem számára. Fő vonulat ugye a reptereink és az atom erőmű védelme. Ezek a fiúk , fiatal emberek sátorban vészelték át a telet a lokátorok mellett.Minden tiszteletet, megérdemelnek így utólag is, Ők zömmel egyetemet végzett “civilek”, voltak.Érdekes volt, hogy hirtelen igen korszerű 3D lokátorok kerültek elő a raktárok mélyéről, az addigi P-12, és P-15 mellé.
    Mert mint tudjuk a háborút majd minden esetben a tartalékosok nyerik meg , mert a ht állomány csak az első csapást fogja fel és erősen megtizedelődik.

    • Hibácskó Ferenc szerint:

      Karcsi, hirtelen kiderült, hogy Tápiószecsőn ott van 8 darab vadonatúj SZT-68-as. Nos ezekre alapozva (plusz 1 darab P-18 és 1 darab PRV-16) Létrehoztak 8 darab ideiglenes századot a teljes magyar – jugoszláv határ mentén. Kint a prérin, sátortáborban. Nagyon fasza volt!

  17. Andrási Attila szerint:

    Engem is kijelöltek annak idején a harckocsi szakaszommal a határra, de hála istennek már nem került sor a menetelre, mert vége lett a háborúnak. A megkönnyebbülés azért tört rám, mert a harckocsikon felszerelt műszaki eszközök nem működtek, megfelelő alkatrészek hiánya miatt, pedig pont ezért kellett volna menni az én szakaszomnak,mert az egyik tank aknataposó, a másik akna kifordító, a harmadik pedig buldózerral volt felszerelve. Persze ennek ellenére zokszó nélkül elküldtek volna bennünket. Sose felejtem el, amikor be kellett ülni az eligazító terembe (ún. lejős tanterem Debrecenben), ahol elmondták, hogy ez nem gyakorlat lesz, hát nem kívánom senkinek azt az érzést, főként a fent leírt aggodalmaim miatt.

  18. Babusa Mihály szerint:

    Tele van téves információval az írás.Én 91 augusztusától 92 augusztusáig szolgáltam akkor a magyar honvédségnél.Sokkal-sokkal erősebb volt, mint manapság.Felszerelés bőven volt a raktárakban, a szovjet csapatok a saját laktanyákat pakolták ki.Az akkori magyar kormány örök szégyene, hogy nem fogtak össze a horvátokkal és nem védték meg a délvidéki magyarokat.Tessék felmenni a youtube-ra és megnézni a “magyarok a délszláv háborúban” c dokumentum összeállítást.Tudják ezért nincs a mindenkori magyar kormánynak nemzetközi elismertsége, mert tudják, hogy gyáva. És ezért van renoméjuk a horvátoknak.A csetnikek összeroppantak volna egy együttes magyar-horvát támadástól, a vajdasági kényszersorozott magyarok tömegével dezertáltak volna a szerb hadseregből és rendeződött volna végre etnikai elven a déli határunk is.A csetnikek gyáva férgek voltak a csatákban, nézzék meg az idézett dokumentumfilmet. Na ezt az alkalmat szalasztotta el az ország. Tudják mivel voltak elfoglalva a magyar politikusok? Az új magyarországi társadalmi rend felállításával, a privatizációval-lopással, vagyongyűjtéssel és gazdasági pozíciók szerzésével. Hű de ciki lett volna nekik egy magyar mentő déli hadjárat. Na ez az igazság, tipikus magyar kormányzati gyáva hozzáállás volt a délvidéki magyarok pusztulásának hátterében.

    • szolgalat1 szerint:

      Tisztelt Bajtársam!

      A cikkhez írt hozzászólásának első összefoglaló mondata, majd “valamiféle” igazolására íródott második mondata fémjelzi a saját írásának a lényegét.

      A továbbiakban jó lenne, ha “tele van téves információkkal” summázott megállapítást olyan ember erősítené meg majd 2016. január 01. után, aki:
      – alegységparancsnoki, egységparancsnoki beosztásban részt vett a leírt feladatokban, illetve magasabb egység járőrparancsnoka volt a cikkben leírt feladatok tervezése, végrehajtása és ellenőrzése során,
      – személyesen részt vett a feladatok végrehajtásában, ott tapasztalatokat gyűjtött, háta mögött több évnyi ht. honvédségi szolgálattal.
      A 2016. január 01. dátumról többet nem érdemes írni, aki ott volt 1991-ben, az tudja, miről van szó, aki meg nem tudja, ő azt ír(hat) amit óhajt és tetszik…
      Üdv.:szolgalat1

    • Csonka István szerint:

      Aki ilyen rövid ideig volt katona,annak még rálátása sem volt a dolgokra!Abban igaza van,hogy nagyobb volt a honvédség,de a hadrafoghatóság szinte a nullával volt egyenlő.A kiküldött alegységek technikáját több alakulattól kellett összeszedni,mert egy dandár alig tudott egy zászlóalj erőt kiállítani!Sajnos.Ekkor már megkezdték a hadsereg szétverését,ami napjainkra sikerült is.Ez a délszlávi akció,végződhetett volna tragikusabban is!A mai katonapolitikusoknak és tábornokoknak lehetne méltó tanulság az akkori honvédség állapota!

    • Benő DÓZSA szerint:

      minden szavad igaz

  19. simonur szerint:

    Ez a dolgozat tul jó ahhoz hogy csupán mi magunk olvasgassuk és füstölögjünk. Nagyon meglepne, ha olyan ujaságok mint a Népszabadság, Népszava, vagy HVG, Élet és irodalom stb. ne akarná közölni. Annak idején volt sejtésünk, hogy mi lehet lent, / ekkor vették le tőlünk az AMD-65-ösöket, fü alatt, /de ilyen megdöbbentő tényekkel, sokkoló fotókkal eddig nem találkoztam.Vélelmezem hogy a magyar népesség 90%-a hasonló cipőben jár. Velük is meg kellene osztani a fent megfogalmazottakat

  20. Kovács László szerint:

    Remek leírás csak kissé hiányos.
    Mivel elég sok magyar határvadász szolgált akkori időkben a déli határt védve és ezen katonák a mai napig köztünk vannak talán nem a politikát kéne előtérbe szorítani hanem néhány szót róluk is megejteni .
    A móvár komáromi stb századok katonái akik mindennapi emberként védték hazájukat más kultúrában ök hösök és a nép tisztelettel ovezet tagjai nálunk voóiszont senki nem tud róluk semmit.

    Kovács László “acktion force rifleman ” 7 vonal 🙁

  21. kolozsi jános andrás szerint:

    Maximálisan egyetértek az irásában leírtakkal én mint tanár 1990 elött tanár úr voltam ,90-től gyanus alak lettem aki biztos ártani akar különböző módon tanítványainak…Visszatérve az eredeti témához ,isteni csoda hogy ilyen “hadsereg” mellett még van Magyarország hiszen egy bekövetkező politikai zürzavar(úgy külső mint belső)végzetes hatással lehet országunkra.Gondolom több út van a hadsereg talpraállítására(munkanélküli fiatalok bevonása toborzással..) amit igen hamar el kell kezdeni, valamint ezt a folyamatot a médiában igen nagy erővel kéne reklámozni.Vegyünk példát azUSA-ról ahol a katonaság témakörét körüljáró filmek központi témája:hazaszertet a csillagos sávos zászló,hősiesség,önfeláldozás…

  22. Farkas László szerint:

    Végre írásos formában is olvasható az amiről szóban elég sokszor beszélünk-beszéltünk.Remélem a jelenlegi döntéshozók is olvassák ezen sorokat és elgondolkoznak jelen tetteik majdani következményének hatásain.Akkor és ott mindent igértek csak védje valaki őket , mára ezt már elfeledték.
    Elgondolkodtató , hogy minket akiket még kiképeztek és védtük őket mára jogfosztottként a munka világába akarnak visszaterelni de ismételten hátrányos megkülönböztetéssel nem teljes jogú állampolgárként kizárólag fegyver nélküli munkát végezhetnénk.Érdekes , hogy tőlünk félnek akiket az elmúlt években szándékosan leépítettek akaratunk ellenére?
    Miránk , “magasan kvalifikált , jól képzett” emberekre csak mint csökkent munkaképességű és megbízhatatlan munkaerőként tekintenek .Szomorú és gyalázatos dolgot művelnek velünk és rajtunk keresztül a családjainkkal az egységes teherviselés jelszó mögé bújva.

  23. boros richárd szerint:

    ez egy nagyon jó leirás volt gratulálok!

  24. Vályi Lajos szerint:

    Akik ma a Parlamentben ülnek, azoknak a a szó hogy hazaszeretet, ugyanúgy mint a munkás szó, káromkodással egyenértékü, már ha ismerik ezeket a szavakat.

Hozzászólás

You must be logged in to post a comment.