HÍREK


Senki nem írta még le úgy a korrupciót, mint két magyar

Magyarországon meg sem akarták jelentetni a tanulmányukat a korrupcióról, az Egyesült Államokban viszont habozás nélkül közölték, és a cikkel rangos díjat nyert a két magyar kutató szociológus szerző. Itthon lényegében senkit sem érdekel, amit csinálnak, pedig az amerikaiak szerint azt írták le, amit még senkinek sem sikerült: azt, hogy hogyan működik hatékonyan egy szervezetben a korrupció. Tovább a hvg.hu cikkére!

A tisztavatás üzenete

Orbán Viktor arról is beszélt: gyerekeinek a kommunizmusról az alapvető kiszolgáltatottságot volt a legnehezebb elmagyarázni, azt, hogy az ember úgy élt, hogy bármit meg lehetett vele tenni.

 
Hende Csaba a 119 leendő honvédnek azt mondta: “a nemzet bízik bennetek és ti is bizton számíthattok a magyar államra, szolgáljatok a hazáért mindhalálig”. … „Tudnunk kell azt is, hogy csak a nemzet által szeretett és az állam által megbecsült honvédség lehet sikeres” – tette hozzá.

 
A magyar állam soha, semmilyen ideológia nevében nem fordulhat saját polgárai ellen. Ellenkezőleg, mindig, minden körülmények között meg kell védenünk honfitársainkat – mondta a köztársasági elnök. Beszédét Kölcsey Ferenc szavaival zárta: “A haza minden előtt”.

 
Úgy hallgattam Áder Jánost, hogy egy olyan csoport, közösség tagja vagyok, akik ellen bizony ellene fordult az állama, a kormányzat. Nem olyan súlyos, halálos közvetlen következményekkel,mint amire az államfő a beszédben emlékezett, de nem is következmények nélkül. A párhuzam számomra nyilvánvaló. Azzal az értetlenséggel együtt, ami bennem van: egy valamiképp privilegizált helyzetű csoportból – aminek az alapját, a kivételezett helyzetet a szolgálatunk adta, melyet a Hszt. praeambuluma is elismer :

 
Magyarország függetlenségének, törvényes rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés – elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát – a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következő törvényt alkotja:

 
-, szóval ebből a helyzetből egycsapásra páriává, vállalhatatlanná, nem kívánatossá, kiszolgáltatottá, erősebb szóhasználattal üldözötté lettünk. Ráadásnak megéltük, hogy aki már kiszolgált, azt visszamenőleg döngölték a földbe. Az ókori Róma veterán légiósai pénzt és földet kaptak ” nyugdíjba vonulásukkor ” – nem földbe döngölést. Azt is megéltük, hogy azért mégis van különbség köztünk, a honvédek : hááát, valamire jók, a rendőrök: ááá, nagyon rosszak, a tűzoltók: húúú, betörendők, a többiek : futottak még, kit érdekelnek ; a tábornokok : éljenek, rendben, a főtörzsőrmesterek : hulljanak nyugodtan. És bár bíztunk benne, hogy bizton számíthatunk a magyar államra, a megbecsülésre, kevésbé nagyszerű és kicsit sem emelkedett körülmények közt derült ki, mint az eskütétel, hogy : nem.

 
Mit vesztettünk el, miért vesztettük el?

 
A magyar állam valamilyen ideológia mentén 2012. januárjától ( és van erős tippünk rá, mi is az ideológia ) mégis saját polgárai ellen fordult. Azon polgárai ellen, akik esküt tesznek arra, hogy életük árán, illetve életük kockáztatásával védelmezik a hazát. Akik esküt tesznek arra is, hogy alárendeltjeikről mindenkor emberséggel, felelősséggel, a legjobb tudásuk szerint gondoskodnak. Akik meggyőződésük szerint azt is mondják esküjük végén: Isten engem úgy segéljen. Akik tényleg úgy gondolják: “A haza minden előtt.”

 
Néztem ma a honvédtisztek eskütételét. És a Bajtársaimat láttam, aki a haza szolgálatát választották. A fiatal férfiakat, akik lassan a gyerekeink lehetnének, vagy már valóban köztük vannak a gyermekeink. Láttam a mozdulatlan, feszes Vigyázz!-t a hulló esőben, az érzelmek vizében,amelyek nálam is áradtak, a koncentrációt az arcukon, hallottam az esküt határozott hangon, jól artikuláltan, néztem a kardrántást ” A hazáért mindhalálig!” kiáltással, éreztem, hogy érzik, tudják a hagyományt : akik most összecsördítik a kardjukat, a legjobb bajtársai lesznek egymásnak , és megborzongtam, amikor meghallottam az Oszlop a csapatzászlóra ! -t a díszmenet előtti térkiürítésnél.

 
A mi eskütételeink óta eltelt …. 100 év. Minden-de-minden megváltozott. Ami maradt: bárki van kormányon, bárki bármit mond, tesz : az nem a haza. Nem a hazánk tette meg velünk ezt a jogfosztást. A HAZA mindenkor helyt ad nekünk, ha most némiképp búvóhely is ez a hely, és inkább azt érezzük: “… s nem lelé honját a hazában… ” ; és itt vannak a BAJTÁRSAK!

 
A vesztes csatánk után hamarosan magunkhoz térünk. Újra rendezzük, szervezzük a sorainkat. Akkor is, ha már tudjuk, hogy még kevesebben maradunk. Közösségünk, a Szolgálat és Becsület vezetői , és tagjai is emlékeznek az esküjükre. A legjobb tudásuk szerint, a legjobb ügyvédekkel karöltve küzdöttek értünk, az ” alárendeltjeikért”. Tudnak és fognak tovább küzdeni, ha kell, átalakulni, s nem politikai alapon, hanem másképp összefogni, segíteni minket, egymást.

 
A szolgálat letehetetlen, az eskü megszeghetetlen. Szolgálat és Becsület.

 

Halmos Edit

Augusztus 20., államalapító Szent István ünnepe

Augusztus 20. : államalapító Szent István ünnepe

Az ünnep történelmünk legrégibb hagyományokra visszatekintő alkalma, mivel gyökerei a 11. századra nyúlnak vissza. Szent László király augusztus 20-ra tette át a korábbi augusztus 15-re eső ünnepnapot., mert 1083-ban ekkor emeltette oltárra VII. Gergely pápa hozzájárulásával I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatással volt egyenértékű. I. Lajos uralkodásától kezdve egyházi ünnepként élt tovább. Mária Terézia ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, 1771-ben Bécsbe, majd Budára hozatta a Szent Jobbot. A kiegyezést követően augusztus 20-a fokozatosan visszanyerte korábbi státusát, és 1945-ig a nemzeti ünnepek közé tartozott. A kommunista rendszer számára vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, ezért az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány napjaiként tartották számon. Az új, demokratikusan választott Országgyűlés 1991-ben hivatalos nemzeti és állami ünneppé nyilvánítja.

A Szent Korona

Korona Ha azt próbáljuk meghatározni, hogy mikor készíthették királyi koronánkat, és mikor alakult ki az a misztikum, amely övezi, nem feledkezhetünk meg arról, hogy 1074 októberében VII. Gergely pápa még a következőket írja Salamon királynak: „Országod véneitől tudhatnád, hogy Magyarország, melyet hajdan István király minden joggal és hatalommal Szent Péternek ajánlott fel és adott át, a római szentegyházé. A megboldogult Henrik császár pedig, mikor az országot Szent Péter tiszteletére meghódoltatta, és a királyt legyőzte, a lándzsát és a koronát elküldte Szent Péter sírjához, győzelmének dicsőségére oda irányozván az ország jelvényeit, ahonnan méltósága ered.” Tehát ekkor még úgy hitték, és az eredményesség jegyében kísérelhették meg elhitetni is, hogy az a bizonyos korona és lándzsa, az „ország jelvényei” visszakerültek Rómába, származási helyükre.

Ugyanakkor 1166 körül egy bizánci szónok Mánuel császárt dicsőítő beszédében már úgy fogalmaz, hogy a magyar békekövetség többek között felajánlotta néki: „A te jogarod alatt vétessen jegyzékbe Paionia koronás temploma a körülötte lévő székvárossal, hogy a paion uralkodók királyi koronája a te hatalmasságodnak legyen függvénye.” Egyértelmű tehát: a 12. század közepére már kialakultnak tekinthető az a szokás, hogy a koronázási jelvényeket Székesfehérvárott őrzik, és a magyar királyok hatalma egy bizonyos koronával – a Szent Koronával – való koronázás függvénye. E két időhatár között kell tehát nyomoznunk, amikor a korona eredetét keressük.

A 11. század második felében a világi hatalomra törő pápaság és korábbi oltalmazója, a Német-római Császárság között súlyos viszály támadt. Mindenekelőtt azért mentek ölre, hogy kinek a joga legyen az invesztitúra, azaz a legtöbbször hatalmas földbirtokkal járó egyházi méltóságok betöltése, a főpapok kinevezése. A németekkel hadilábon álló László király ebben a küzdelemben eleinte a pápát támogatta. Uralma vége felé azonban megszállta Horvátországot, amelyre hűbéri jogon a Szentszék is igényt tartott, ezért viszonyuk ellenségessé vált. László utódja, Kálmán, aki e foglalásokat nemcsak megtartotta, de gyarapította is, úgy próbálta elismertetni hódításait és megengesztelni az egyház fejét, hogy 1106 októberében a guastallai egyetemes zsinaton lemondott az egyházfő javára a magyarországi főpapok kinevezési jogáról.

Ám nem véletlenül írta egy kortárs lengyel krónikás, hogy Kálmán a „tudományával felülmúlta korának összes uralkodóját”. Hamarosan kigondolta, hogyan járjon túl a pápa eszén, hogyan szerezze vissza elveszett jogait. Alig egy esztendővel korábban adta feleségül unokahúgát, Szent László leányát a bizánci császárhoz. Piroska kiházasításával kapcsolatos tárgyalásain tapasztalhatta, hogy a császár dölyfösen semmibe veszi a pápai törekvéseket. Arra hivatkozik, hogy legfelségesebb elődje, a kereszténységnek hajdan szabad működést engedélyező Nagy Konsztantinosz császár az Isten kiválasztottja volt, ezért a mindenkori bizánci uralkodó is teosztefész, vagyis Isten által koronázott császár. Megvolt tehát a minta: jogilag hasonlóvá kell változtatni a magyar királyságot is. De hogyan? Ehhez egy olyan isteni eredetű korona kellett, amely a korabeli emberek vallásos misztikuméhségét kielégíti, és kellőképp alátámasztja a magyar uralkodó országa egyházainak igazgatására irányuló törekvéseit.

Kálmán kincstárában volt egy csodálatosan szép arany abroncskorona, amelynek peremeit igazgyöngysor ékesítette, lemezét pedig hatalmas drágakövek — zafírok és almandin-gránátok — díszítették. Az ékkövek között szimmetrikusan az égi pártfogók (Gábriel és Mihály arkangyal), az evilági élet biztonsága fölött őrködő katonaszentek (Szent György és Demeter), majd az egészséget biztosító orvosszentek (Szent Kozma és Damján) szépen megmunkált zománcképei helyezkedtek el. Elöl, az abroncs fölött félkör alakú és háromszögletű, színes, hegyükben drágakövet tartó, azsúr rekeszzománc oromdíszektől közrefogva az égi trónuson ülő, világszabadító Krisztus finommívű képe díszelgett. A korona hátsó részén, mintegy Krisztus mennyei hatalmának földi tükörképeként igazgyöngysorral övezve Dukász Mihály bizánci császár ikonszerű mellképe volt látható, tőle jobbra az abroncson társcsászárának, Konsztantinosznak, balra pedig I. Géza magyar királynak a portréját foglalták zománcba. A diadém két oldalán négy-négy, hátul pedig egy aranylánc csüngött le, végeiken három-három drágakővel.

Ez a női korona (szaknyelven sztemma) közel állt Kálmán szívéhez, hiszen nevelőanyja, Szünadéné viselte, akit ezzel talán Gézával kötött frigye alkalmából ajándékoztak meg. Igen ám, de ennek a koronának semmi köze nem volt a magyarság keresztény hitre térítésében oroszlánrészt vállaló, első magyar királyhoz, az időközben szentté avatott Istvánhoz, így isteni eredetét azonnal kétségbe lehetett vonni. Kálmán pedig – akinek a pápa is ezt írta: „szokatlan járatossággal tűnsz ki az egyházi írások tudományában s az egyházjog ismeretében” – nagyon jól tudta, hogy Szent Istvánnak II. Szilveszter pápától elnyert koronáját III. Henrik német-római császár – amikor Aba Sámuel ellenkirályt 1044-ben legyőzte, és kincstárát elragadta – visszaküldte Rómába, s helyette ő adott a trónjára visszahelyezett Péter királynak a német hűbért fémjelző hatalmi jelvényeket. De azt is jól tudta, hogy keresztény felfogás szerint minden megszentelődik, ami valamilyen módon kapcsolatba kerül a szentek ereklyéivel. Gondolt tehát egy merészet, s előhozatta Szent István koponyájának ereklyetartóját. Ezt a két-két arany keresztpántból félgömböt formázó reliquiáriumot Szünadéné koronájának képeit jól ismerő (de az is lehet, hogy alkotó) hazai ötvösművészek készítették. A főhelyet a pántok találkozásánál itt is a világmegváltó Krisztus zománcképe uralta egy közepébe épített kereszttel. A pántokra pedig oldalanként három-három (más elképzelés szerint eredendően is két-két) tanítványának ugyancsak rekeszzománcból készített képét helyezték el. Így juttatták kifejezésre, hogy István hasonlatos hozzájuk, ő a magyar nép igazi apostola.

Kálmán úgy döntött, hogy ezt, a szent király csontjai által megszentelt ereklyetartót összedolgoztatja anyja koronájával, s így egy olyan zárt koronára (akkori nevén kamelaukionra) tesz szert, amilyent ez idő tájt kezdtek a császárok viselni. Mivel a koronát Szent István egykor II. Szilvesztertől kapta, aki jelentős természettudós, matematikus, csillagász és kronográfus volt, a kiválóan képzett király a korona összeillesztésénél figyelembe vétette a korának minden kozmológiai és kabalisztikai ismeretét, ugyanúgy, ahogy a szent király akkor ismert eszméit is, hogy növelje az új jelvény Szent István-i eredetének hitelét, és az kielégítsen minden teológiai és tudományos igényt. (Más feltevés szerint az abroncs is eredendően része volt az ereklyetartónak, csak a világi uralkodók hármasának rekeszzománc képei nélkül. Ha ez így igaz, az említett képek csak I. Géza és Kálmán idejében lehettek kiemelt szerepűek. Ám Géza már jóval a szentté avatás előtt meghalt, tehát ismét csak Kálmán lehetett az, aki ezeket a koronára helyeztette.)

A korona tehát elkészült, de hiányzott hozzá az a magyarázat, amely megkérdőjelezhetetlenné teszi, hogy viselőjének joga van országa egyházi ügyeinek intézésére. Kálmán e problémára is megtalálta a megfelelő megoldást. A tudós győri püspökkel, Hartvikkal újra megíratta István életrajzát, és ezt a legendaváltozatot kanonizáltatta, hitelesíttette az egyházzal. Ám ebbe már belefoglaltatta a szent király koronakérésének históriáját az alábbi módon: a lengyelek fejedelme, Mjeskó elküldte követeit a pápához, hogy számára királyi felségjelvényeket kérjenek. A római főpap méltányolta is folyamodásukat, s elkészíttette a kért koronát. De mielőtt átnyújthatta volna azt a lengyel követségnek, éjjel, álmában látomása volt: megjelent neki Isten angyala, és közölte vele, hogy másnap egy ismeretlen nép követei jönnek ugyancsak koronát és apostoli áldást kérni, s az ő szentéletű uralkodójuknak kell az új diadémot elküldenie. A felserkent pápa kételkedett látomásában, és úgy döntött, igazolják vagy cáfolják annak hitelét az események. Reggel azonban megjelent előtte Asrik érsek, és előadta a magyarok királyának kérelmét. Mit tehetett erre a pápa? Bár a lengyeleknek szánta a koronát, isteni intésre mégis Istvánnak küldte el azt.

Ez a kis – látszólag ártatlan legendabeli – epizód csalafinta módon, nagyon is nyomós mondanivalót hordozott: azt, hogy a magyarok királya koronáját, a pápai szándék ellenére, magától az Úristentől nyerte el. Tehát a magyar uralkodó is – miként a bizánci – teosztefész, azaz Istentől koronázott király, ezért országa ügyeibe senkinek nem lehet beleszólása, ő maga pedig senkinek nem tartozik felelősséggel, csak egyedül az Úristennek. A magyarság, Magyarország sorsa nem függhet sem császároktól, sem pápáktól, hanem egyedül az Isten kezébe van letéve.

A korona pedig ettől kezdve mind szorosabb szálakkal kötődött Szent István emlékéhez, jogilag a királyi hatalom fölé emelkedett, a magyar király Istentől nyert uralmának, a magyarság független állami létének szimbólumává vált; s bár történelmünk folyamán sokszor idegen dinasztiák tagjai viselték, ezt a jelentését mindvégig megőrizte.

 

 

 

 

 

 

Egy híján 120-an tesznek honvédtiszti esküt 20-án

Az NKE Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának katonai alapképzésére idén tizenháromszoros volt a túljelentkezés. Tovább a ma.hu cikkére!

Átverik a közszolgákat

Még vagyonosodási vizsgálatra is számíthatnak, akik visszakérnék a tőlük levont 98 százalékos különadót. A kormányzati ígéretek ellenére most is csak hosszabb jogi procedúrával jár vissza a pénz. Pár napon belül az a határidő is lejár, amíg ezt meg lehet indítani. Tovább a nol.hu cikkére!

Államadósság: átléptük a 85 százalékot is

A Magyar Nemzeti Bank hétfőn reggel publikált adatai szerint 85,1 százalékra nőtt a bruttó az államháztartás “maastrichti” adóssága a GDP százalékában június végével. Tovább a mfor.hu cikkére!