HÍREK


Áldott húsvéti ünnepeket!

HÚSVÉTI GONDOLATOK : FÉLELEM HELYETT ÖRÖM

Olvasandó: Máté evangéliuma 28,1-8

Szinte magam előtt látom, ahogy az asszonyok kimentek az első hús¬vét reggelén a sírhoz. Szívükben félelem, aggodalom, vajon ki hengeríti el a nagy kö¬vet? Aztán meglátják, hogy a kő nincs a sír száján. Aztán hallják a bizonyságtételt, hogy ne keressék a holtak között az élőt, mert nincs itt, hanem feltámadott. Majd az angyali biztatásra vissza futnak a városba és örvendező hírmondókká lesznek.
Képzeljük most el, hogy mi vagyunk azok, akik az első húsvét reggelén oda mennek Jézus sírjához! Engedjük, hogy az angyal nekünk is szóljon, nekünk is mutassa meg az üres sírt, a mi szemünket is nyissa meg, és nekünk is adjon igazi húsvéti örömöt! Érezzük meg, hogy Jézus miérettünk: érted, értem is szenvedett és halt meg azon az első nagypénteken és támadt fel az első húsvét reggelén.

Ebben az időszakban szinte átérezzük a tanítványok, az asszonyok fájdalmát, gyászát, és látjuk szomorúságukat a veszteség miatt, amely érte őket. Szinte fülünkbe cseng elkeseredett szavuk, ahogy megosztják egymással gondolataikat.
Csodálatos tudni azt, hogy Jézus Krisztus nem hagyja ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben az övéit, melléjük szegődik, odaáll és vigasztalást nyújt.
Milyen jó az, hogy a mai ember is ilyen fontos Krisztus számára, hogy ma is odaáll azok mellé, akiknek félelemmel, szomorúsággal van tele a szíve.
Megszólítja az embert, a földre csüggesztett tekintetet felemeli és megmutatja számára, hogy van kiút a kilátástalanságból, a félelmekből, és a gyászból. Örvendetes, hogy nem hiábavaló a reménység.
Húsvét ünnepén érezzük át, lássuk meg munkáját az életünkben. Milyen jó, hogy nem kell megállnunk a nagypénteknél, hogy van húsvét és ennek köszönhetően megtalálhatjuk a választ az életünk legfontosabb kérdéseire. Nagypéntek és húsvét elválaszthatatlanul egybetartozik. A kereszt és a feltámadás együtt teszi Jézust Krisztussá, Szabadítóvá. „Nagypéntek húsvét nélkül abszolút csőd. Húsvét nagypéntek nélkül pogány theofánia” írja Ravasz László. A feltámadás hitelesíti a keresztet.
Kedves Olvasó!
Engedd, hogy a Feltámadott Krisztus az életed minden útján melléd álljon, veled menjen, hogy mindenkor legyen benned erő, hajlandóság a hitünkről, a húsvéti örömünkről szóval és cselekedetekkel bizonyságot tenni.
Az első húsvétkor az asszonyoknak el kellett menni a tanítványokhoz, a Jézust megtagadó Péterhez és többiekhez, és elmondani, hogy menjenek Galileába, majd ott meglátják Jézust.
Mit jelent ma ez a buzdítás, hogy menjetek el, és meglátjátok Jézust?
Isten azt akarja, hogy ne csak a templomokban ünnepeljünk, ne csak a gyülekezet közösségében legyen valóság, hogy feltámadott Urunk van, hanem mindenütt.
Menjetek el – vigyétek a jóhírt, Jézus feltámadásának jóhírét!
Vigyétek el a szívetekben! Vigyétek a családotokba! Vigyétek a betegekhez! Vigyétek el a baj¬ban levők közé! Vigyétek oda, ahol az emberek sírnak! Vigyétek oda, ahol re¬ménytelenség van!
Meglátjátok őt! Jézust ma is meg lehet látni. Ahol engedik, hogy ő munkálkodjon, ott ő jelen van és meglátjuk őt Lelke által, szeretete által, az ő erejével. Ahogy feltámadása után kézzelfoghatóan megjelent tanítványainak, úgy lesz ezen a húsvéti ünnepen közöttünk.
Hogyan várod ezt a húsvétot? Az ige mind¬nyájunkat megszólít, azt aki erőtlen a hitében, azt megerősíti. Aki erős a hitében, azt még erősebbé teszi. Mindnyájunkat buzdít és erősít. Az első húsvétkor az as¬szonyok még félve futottak haza. Nekünk nem kell félni. A húsvét híre, a feltá¬madás híre, az az igazi örömhír. Krisztus feltámadott, bizonnyal feltámadott! Így legyen áldott és örvendező a mi ünnepünk!

Hella Ferenc
református lelkipásztor

Felvirradt ismét Húsvétnak ünnepe,

A feltámadásnak dicső szép ünnepe.

Mikor mennyei kéz nyitotta meg a sírt,

fényes angyalok hirdettek örömhírt.

Nincs már itt az Úr,

Bizonnyal föltámadt,

Csüggedő szívekből szálljon el a bánat.

Az öröm ünnepén, hogy felfrissüljetek,

Egy kevés vízzel öntözlek titeket.

Újuljon meg tőle testetek, lelketek,

Hit- Remény- Szeretet lakozzék bennetek.

 

Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,

Verset mondanék, ha meghallgatnának.

Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel

Áldják hát az Istent hangos énekléssel.

Áldom és is ezért, mert ma húsvét napja

Virradt mireánk, áldott szent órája.

Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejébõl

Az illatozó rózsák virágos kertjébõl.

Azt kívánom most, még sokáig éljenek,

Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.

Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,

Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.

Újabb kötelezettségszegési eljárás Magyarország ellen

Most a Szép Kártya és az Erzsébet utalvány miatt. A pontos indokok és kifogások nem ismertek, de sejthetők. Tovább a nol.hu cikkére!

Szolgálat és Becsület rövid tájékoztató

Nincs változás a Szolgálat és Becsület feladataiban és céljaiban a 2014. évi magyarországi országgyűlési választások és a választási eredmények ismerete után sem.

Strasbourg: elutasították egy magyar rokkantnyugdíjas beadványát

A rokkantnyugdíjasokat érintő 2011-es jogszabályváltozás nem okozott jelentős anyagi hátrányt a korábban rokkantnyugdíjban részesülő Kátai Józsefnek, jogosultságának felülvizsgálata pedig még nem zárult le, ezért a magyar állam ellen benyújtott panaszát elutasította csütörtökön a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). Tovább a vg.hu cikkére!

Döntött a Bíróság: vége az adómentes pálinkafőzésnek

Nem összeegyeztethető az uniós joggal, hogy Magyarország lehetővé tette, hogy évente legfeljebb 50 liter gyümölcspárlatot saját felhasználásra jövedékiadó-mentesen lehessen főzni, főzetni – mondta ki csütörtöki ítéletében az Európai Unió bírósága. Tovább a gazdasagiradio.hu cikkére!

„ Nem számít, milyen lassan haladsz, ha közben nem állsz meg.„ Konfuciusz

Úgy tűnik, nagyon lassan haladunk.

Jó okunk van rá, hogy a gödör alján érezzük magunkat testileg-lelkileg-anyagilag. Megviseltek, megalázottak, fenyegetettek, a választás után csalódottak vagyunk. Remegünk az idegességtől, fáradtak vagyunk, és nem tudunk aludni. Talán sosem láttunk ennyi tragédiát, nyomorúságot, halált, mint most. A legrosszabb félelmeink válnak valóra.

Aki közülünk van olyan szerencsés, hogy egészséges, és van munkája, az túlhajszolt. Azt akarjuk, hogy legyen vége, szeretnénk megállni, leülni. Szeretnénk, ha békén hagynának minket. Szeretnénk, ha csak úgy lehetnénk, élhetnénk háborítatlanul a családunkkal együtt. Szeretnénk, ha minden a régi lenne.

Réges- régen kívül kerültünk a komfortzónánkon, bár erőlködünk, hogy belül maradhassunk, közben erősödik bennünk a félelem, és nő a feszültség. Mert … három éve valahogy így kezdődött. Olyasféle mondatokkal, mint múlt héten a belügyminiszter úré. És akivel egyszer megesett, amit lehetetlennek, a jogállamisággal összeegyeztethetetlennek gondolt, az bizony hiperérzékenyen reagál az emberi és szakmai becsületét, az egész életét érintő rágalomra.

Ha a nekünk kedvező ígéretek az ellenzéki pártok részéről beteljesedésbe mentek volna, ha május 12-én a 16 %- kal kiegészült szolgálati nyugdíjunkat kaphattuk volna meg nyugdíjasokként, akkor vajon úgy éreznénk, hogy mehet minden, ahogy eddig volt, hogy nem is történt semmi, csak épp volt pár rossz évünk?

Semmi nem mehet, nem maradhat úgy, ahogy eddig. Ha az elmúlt idő minden tavaszán almafát ültettünk, egyiken se várjuk, hogy körtét találunk majd egy őszön! Ha pontról pontra úgy cselekszünk, viselkedünk, ahogy eddig, csak azt várhatjuk eredményként, gyümölcsként, amit eddig.

Változnunk, változtatnunk kell.

Eldönthetjük, hogy most is legyintünk-e, hogy megadjuk–e magunkat a világ kaotikus rezgésének, a lehúzó embereknek, helyzeteknek, a tagadásnak, a lemondásnak, az úgysem- nek, és egymásnak vagy másoknak ugrunk, vagy legalább mi, 12 ezren (de jó lenne 42 ezer bajtársat itt számlálni! ) egymást erősítve, vállvetve képesek vagyunk állva fogadni a legnehezebb utolsó napokat az EJEB várva várt döntéséig? Megadhatjuk mi az alaphangot, az alaprezgést azzal, hogy bízunk, kitartunk, összetartunk, koncentrálunk, és megtartjuk azt, aki közülünk ereje végén van – anélkül, hogy sokáig kérdezgetnénk, és bírálnánk, hogy kerülhetett ebbe a kétségbeejtő helyzetbe.

Lassan haladunk, de egy percre sem álltunk meg! Minden kis és nagy kaput megdöngettünk itthon és külföldön, minden veszteségünket összeszámoltuk. Az egyik kapu hamarosan kitárul …

“Minden élőlényben van egy rész, amelyik önmagává szeretne kiteljesedni – az ebihal békává, a hernyó pillangóvá, a megtépázott lélek teljes emberré. Ez a spiritualitás.”    Ellen Bass

Ez a közelgő húsvét egyik üzenete is. Megtépázott lelkünk teljessé válhat, hamvainkból főnixként születhetünk újjá, új tervekkel, megújult erővel, a jóvátételből származó anyagi forrással, jó ötletekkel, vállalkozásokkal, új felismerésekkel, együttérzéssel, egységgel,  körtefákkal .

Halmos Edit